Vannak befolyásoló tényezők

Tulajdonképpen erre a múzeumra négyest adtam volna (vagy hármast), de mindent összevetve ez mégis csak egy ötös! És ez elsősorban Bodó Imrének köszönhető. Ilyen hihetetlen elkötelezettséggel, ügyszeretettel ritkán találkoztam, pedig hmmm... elég sok emberre volt rálátásom. Fekete István személye mindettől függetlenül ikonikus, gyerekkorunk mindenese, gyerek- és kamaszálmok tudója, mesélő, természettudós, tanár, a természet és az ember kapcsolatának aranyszavú felkent papja, és itt a hivatali mezőgazdasági tevékenységét nem is említettem még. De ebben az emberben annyi szív volt, ami harminc szerzetesben és apácába összességében sincs. Tehetsége, szeme, keze, esze is volt hozzá. Talán sok ember éppen miatta szereti az állatokat. Vagy ért meg alapvető törvényszerűségeket. Bodó Imre, aki az örökséget felkarolta, szintén egy különleges emberpéldány. Lemerülhetetlen akkumulátorai vannak, döbbenetes memóriája, és tántoríthatatlan szeretete. Ezt a múzeumot ő alapított, ő intézett, kutatott fel mindent, fokról fokra bővítette, hát le a kalappal, minden tiszteletem az övé! Lebeszéltük előre, hogy jövök, éppen időben érkeztem az országút végtelenjéből, ő meg ott várt, pontosan akkor, a kertben amikor megbeszéltük. Amikor mesélni kezd, először egy jól bejáratott gép szólal meg belőle, darálni kezdi a szöveget, alig lehet elkapni, hogy ne szaladjon, ne bonyolódjon bele minden felesleges részletbe. Később, ha embertársa akad, aki kommunikálni is tud az ő világáról, megszelídül, partnerré válik, és élményt ad vele eltölteni az időt, Olyan előadást kapsz, amiért nem sajnálod a pénzt és szívesen adod, támogatod ezt az ügyet.