Alföldi túristák Dömösön,a Prédikálószéki kilátónál

Ezúttal a Visegrádi-helység egyik ikonikus, különleges helyszínére megyünk:Prédikálószék.
Jó 15 évvel ezelőtt itt kezdtem kirándulós pályafutásomat, és csupa-csupa kedves-fagyos emlék köt ezekhez a helyekhez:
Az 1. kirándulás lapos sportcipőben ezen a terepen és egy -17fokos január 2-ai sátrazás emlékei,
de most eljöttünk a gyerkőcökkel is.
Bátorság próba 1. rész: Ezúttal nem Prédikálószékről ereszkedtünk lefelé, hanem fordítva: kaptatós, kemény, sziklás,igazi embert próbáló ösvényeken araszoltunk felfelé a Vadálló-köveken keresztül a Prédikálószékre.
Helyenként kézzel-lábbal kapaszkodtunk, kőről-kőre. Ez a rész bizony gyakorlottabbaknak való,mert helyenként erősen kitett, extra kalandos.
Ez a Dunakanyar egyik legpompásabb kilátási pontja. Régen csak néhány pad volt és alig járt erre valaki.
Az új kilátóból még jobban élvezhető a Dunakanyar madártávlatból: hatalmas felhőket hoz a szél, az eső éppen átkel Nagymarosról Visegrádra és a visegrádi várat mossa.
A kilátás nehezen ereszt, maradnánk még, egyedül a közelgő eső siettet indulásra.Útközben élvezzük az első őszi kirándulás minden áldását: éledező gombákat, enyhébb, de változékony időjárást,napot és felhőt egyszerre, patakcsörgedezést.
A patak mentén B. állati nyomozó az egyik itatónál őzlábnyomot talál.
A bogarak megmentése (úteltérítése) ezúttal is fontos kötelesség, a legmerdekebb hegyoldalban is:
25 kék ganéjtúró bogarat sikerül megmenteni az eltaposástól. A bogármentés időigényes, aprólékos munka.
A lefelé menet már inkább könnyebb ereszkedés.Az egyik réten megállunk szusszanni egyet a puha fűben: erdei szamócát, lila őszi kikerics mezőt találunk, helyenként még most érik a tüskés szeder. A rét egyik oldalán még süt a nap, a másikon már jön a sötét esőfelhő, így gyorsabban szedjük a lépteket. Szerencsére pár csepp esővel megússzuk. Mire a dömösi kikötőnél befejezzüka lángost, már ömlik az eső, Visegrádra érve meg szikrázóan süt a nap.