Prédikálószéki-kilátó Dömös

Bátorság próba 1. rész: Ezúttal nem Prédikálószékről ereszkedtünk lefelé, hanem fordítva: kaptatós, kemény, sziklás,igazi embert próbáló ösvényeken araszoltunk felfelé a Vadálló-köveken keresztül a Prédikálószékre. Helyenként kézzel-lábbal kapaszkodtunk, kőről-kőre. Ez a rész bizony gyakorlottabbaknak való,mert helyenként erősen kitett, extra kalandos. Ez a Dunakanyar egyik legpompásabb kilátási pontja. Régen csak néhány pad volt és alig járt erre valaki. Az új kilátóból még jobban élvezhető a Dunakanyar madártávlatból: hatalmas felhőket hoz a szél, az eső éppen átkel Nagymarosról Visegrádra és a visegrádi várat mossa. A kilátás nehezen ereszt, maradnánk még, egyedül a közelgő eső siettet indulásra. Útközben élvezzük az első őszi kirándulás minden áldását: éledező gombákat, enyhébb, de változékony időjárást,napot és felhőt egyszerre, patakcsörgedezést. A patak mentén B. állati nyomozó az egyik itatónál őzlábnyomot talál. A bogarak megmentése (úteltérítése) ezúttal is fontos kötelesség, a legmerdekebb hegyoldalban is:
25 kék ganéjtúró bogarat sikerül megmenteni az eltaposástól. A bogármentés időigényes, aprólékos munka. A lefelé menet már inkább könnyebb ereszkedés. Az egyik réten megállunk szusszanni egyet a puha fűben: erdei szamócát, lila őszi kikerics mezőt találunk, helyenként még most érik a tüskés szeder. A rét egyik oldalán még süt a nap, a másikon már jön a sötét esőfelhő, így gyorsabban szedjük a lépteket. Szerencsére pár csepp esővel megússzuk. Mire a dömösi kikötőnél befejezzüka lángost, már ömlik az eső, Visegrádra érve meg szikrázóan süt a nap.