Az ittjártam.hu alapján választottam ezt a helyet.
beálltunk az udvarra, a parkolóba, aztán be az "étterembe". . . húú, nyomott, nehéz, kemény ételszag nehezedik a bútorokra. Valami fura előérzet volt, egymásra néztünk, aztán kissé kényszeredetten, hogy ok, maradjunk. . . leültünk hátra, de hiába, egy darabig csak hallgattuk, hogy többen vihognak meg ordibálnak, aztán leesett, hogy ez egy amolyan önkiszolgáló dolog, oda kell menni a pulthoz és ott egyezkedni. Az elmúlt napokban mindenhol libanapok voltak Márton miatt, hát itt is. Étlap is van róla. Úgy egyeztünk meg a nejemmel, hogy ő eszik egy levest, én meg egy másodikat próbaképp, aztán majd csak elleszünk valahogy, Ő kérte a libanyaklevest, én meg a libazúzából készült pörköltet. Hát az nincs, esetleg még leves van, meg máj. . . nézem, nos, a máj az jó húzós lesz, de a libamáj sehol sem olcsó. Miután csak annyit választhattam, hogy roston vagy rántva kérem, hát rántva kértem, hagymás törtkrumplival. Sorra készülnek el az ételek, ahogy a páciensek rendelik. Egy éltes hölgy annyira üvöltözött duhaj jókedvében a vendégek között, hogy kénytelen voltam odamenni és megkérdezni, hogy mennyiért hagyná abba ezt az éktelen ordibálást? Mert, hogy vagyunk itt többen, akik nem szeretnénk hallgatni. . . aztán sikerült is, jópár decibelt levett a potméterén ezek után. Meglett a leves, napközis tálcán el lehet hozni, a levet meg a daragombócot elfogyasztotta párom, a nyakkal nem bírt, nekem is készen lettek a májak, ránézésre jelentős adag, de azért volt ebben valami csalafintaság, a krumpli émelyítően zsíros volt, a párolt káposzta viszont egész jó volt, tényleg, de a plusz lila lekvár valahogy semmiképpen nem szolgálta jól az ebédet. A májak sem okoztak nagy örömöt, a panírruhácskájuknál jóval apróbb májak lapultak a tányéron, és rosszkedvűen gyűrtem le magamba, amit le lehetett. Azt kell, hogy mondjam, semmiképpen nem érte meg, rossz kitérő volt.