És, amikor megérkeztél, meg is nézik, hogy ki fia-borja vagy, honnan jöttél és miért. És ha a helyszínen fizetsz, akkor csak készpénz. Erre készülj! De megéri, állítom, hogy megéri! Kaáli professzor, a híres Kaáli Intézetek alapítója nem itta el a pénzét, hanem inkább a hobbijára költötte. Márpedig a kedvencei a motorkerékpárok, klasszikus autók és járulékosan még a vitorlások is. És ő nem lopta a pénzt és nem haverok által lezsírozott pályázatokból markecolta el, hanem hasznos munkát végzett érte, sokak örömére, nem is irigylem tőle egyáltalán. Mesebeli gyűjteményt hozott össze az idők során és már látni is engedi. Méltón szép környezetben sorakoznak a szocialista múlt emlékei, Moszkvicstól a Trabanton, Wartburgon, Zsigulin át a Csajkáig minden, még egy Velorex is akad, korhűvé tett környezetben, korabeli plakátok, fényképek között, azután másik épületben a motorok, Harley-Davidsontól az Indianig bármi, a magyar mopedek, robogók is, japán modellek is, nem sorolható fel mind, de aztán egy másik ékszerdoboz megnyílásakor, azaz egy a másik garázsban elegáns miniszteriális csodák, a királyi ház autói, majd az amerikai országutak benzinfaló óriásai. . . de találhatsz még Izettát is, ami egészen megdöbbentő szerkezet. Fotózni szabad, fogdosni nem, igazán nem értem, hogy többen miért hoznak egy ilyen másfél-kétórás technikai csodákat megimádni szándékozó túrára pici gyerekeket, akik iszonyúan unatkoznak, ordítanak, persze, hogy nehéz nekik megmondani, hogy ne rohangászanak, fogdossanak semmit. , és talán csak megutáltatják a szülők ezzel a módszerrel a múzeumot, mint intézményt velük. Én roppantul élveztem a tárlatot, elrepít egy képzeletbeli mesevilágba az időben, bőségesen van módod felváltva csodálkozni, rajongani vagy nosztalgiázni is.