Szerény emlékek

Gondoltam egy nagyot, meglátogatom Lilla emlékét, a szerelem itt nyugszik, ennek a településnek a dombján, Lilla emléke meg itt leng a dunai szélben a házak között. A szép hölgy házából nem maradt semmi, éppen a helyén épült fel ez a művelődési ház. Hát itt szorítottak egy helyet a Lilla-emlékszobának is. De ne tévedj el, ez nem igazán Lilla-emlékszoba. A költő múzsája után ugyanis nem maradt semmi, de semmi tárgyi emlék. Most olyan kis rendezetlen gyűjtemény van itt, viszonylag autentikus használati tárgyak, meg közönséges asztal székekkel, néhány kép a falon, egy-két régies eszköz. Tájháznak sem mondanám, ahhoz is kevés. A hölgy, aki ott volt, nagyon kedves volt, szívesen beszélt, segített, nem is kecsegtetett hamis ábrándokkal, ennyi ez az egész, amit írtam. Megköszöntem és inkább felmásztam a dombra és leróttam tiszteletemet a versek szerelemistennőjének sírjánál.