Mindig van buli a Dunán

Halászlét ennék! Ha felhangzik ez az óhaj a családban, rögtön a dunaföldvári Halászcsárda képe villan be elénk. Irány hát a kényelmes M6-os autópálya, uticél az otthonunktól számított 66. km. A Duna-parton álló Halászcsárda. Itt mindig kellemes a hangulat, mindig nyüzsgés van, soha nem kong üresen (legalább is én hosszú évek óta még nem láttam úgy). Amikor csak lehetőségünk van, az ablak mellé ülünk, mert ameddig az ételre várakozunk, mindig akad valami látnivaló a Dunán. Egy motoroshajó, egy uszály, egy tolóhajó, amint épp lefelé vagy felfelé úszik a vizen. És hát igen, néha-gyakrabban, buli is van a Dunán. Nem tudom pontosan a "hajóvonták találkozása tilos" pontos értelmét, de sokszor előfordult, hogy épp a csárdával szemben zátonyra futott valami. Ez-az. Uszály. Hajó. Érdeklődéssel figyeltük, hogy próbál leevickélni róla. Így fel sem tűnt, mennyi idő telt el a rendelésünk óta. Megjött a halászlé bográcsban. A nyakunkba kis partedlit kötöttünk és már ehettük is az igen ízletes, finom levest. Én gyufatésztával szeretem, ezt külön kistányéron hozzák ki. Lassan rászokott a család is, úgyhogy mostanában már nem elég egy adagot rendelni belőle. A levesben sok belsőség van, amit én nagyon szeretek, a hal mindig ízletes. Még soha nem sikerült megennünk az egész kihozott adagot, pedig általában eggyel kevesebbet rendelünk, mint ahányan vagyunk. Nagyon kedvesen beleteszik a maradékot egy üvegbe. Másnap is jót lehet enni belőle, vagy az otthon maradtak is megkóstolhatják.
A halászlé mellé mindig túrós csuszát rendelünk. A tészta házilag készült, mint ahogy a túró is. Finoman van tálalva, jó sült szalonnával megszórva, mennyei étel.
Ami szintén fontos, kellemes az étterem belseje, bár egy kis festés-felújítás ráférne, kicsit frissíteni kellene rajta. A mosdó mindig makulátlanul tiszta, hangulatosan van berendezve. A kerthelyiség ilyenkor már virágpompában várja a látogatókat.
A személyzet kedves, a kiszolgálás gyors, hamar elrepül az itt töltött idő. Mindenkinek csak ajánlani tudom, én még nem csalódtam benne. Igaz, elfogult vagyok, mert gyermekkorom szép emléke, a Duna másik partján éltek a nagyszüleim, nyaranta hosszabb-rövidebb időt töltöttem el náluk.