A germán múlt

Már egy hete történt, okosan lebeszéltük telefonon, hogy mikor érkezem oda, a ritkán látogatott tájházakban ugyanis nem ül ott egész nap valaki, hogy hátha egyszer bekukkant egy bekattant turista, hanem időben tisztázandó a szándék. Péntek délután négyben egyeztünk meg, és pont akkor ott is találkoztunk. Nagyon kedves a hölgy, aki a tájházat kezeli, nyitogatja, én meg hálásan hallgattam az útmutatásokat, tárgyakhoz fűződő megjegyzéseket. A svábok (többek között) Budapest alatt, a Duna kép oldalán nagy területen éltek, valakinek csak kellett működtetni a török időkben elnéptelenedett országot. Hogy évszázadokon át megőrizték hagyományaikat, úgy, hogy tulajdonképpen soha nem ütköztek az őket befogadó ország szokásaival, az valamilyen mértékben példaértékű. Nagy svábházista vagyok, elég sok dolgot láttam már, de például nem emlékszem, hogy láttam volna eddig ilyen speciális sváb citerát, mint a képen is látod. Szépen gondozott Heimatmuseum ez is, a látogatása ingyenes, nem látom be, hogy mások miért ne érdeklődnének iránta.