Élet a széleken

Úgy jutottunk a Sári Csárdához, hogy falvakon keresztül zárva volt minden. De tényleg, már vagy 4 vagy 5 helységen át kopogtunk, próbálkoztunk, kilincseltünk, vagy zárva volt, vagy már nem adtak enni. Ez biztos, hogy szerdán volt, mert a Kék Duna Lipóton szerdán van zárva, és ott is próbálkoztunk két másik hellyel, ott se jött össze. Na, de végül az elektronikus útmutatások alapján idejutottunk a Sári Csárdába és egy jót ebédeltünk. Nagyon pozitív tapasztalatok vannak itt, meg mások is. A felszolgálással semmi hiba. Rutinos, nem tesz hozzá még plusz energiát, felszolgál, de profi módon. Ebben a vendéglőben a megfelelő oldalról szolgálják fel az italt és a savanyúságot is. Érdeklődő a pincér, és segítőkész. Az étlap elég bonyolult, külön elől megnézed a tételt, aztán hátralapozhatsz az áráért, közben teljesen belebonyolódsz. Fura egy szokás. Szerintem mi középkategóriás, vagy inkább a helyhez képest olcsónak számító ebédet kértünk, nejem fokhagymalevest és aprópecsenyét, én májgombóclevest, meg szalontüdőt, itt pejsli (jó név), burgonyagombóccal és nagyon finom. Azt hiszem ez volt aznap a legjobb étel. Egyébként semmi homárt, Wagyu marhát vagy rántott libamájat nem kértünk, egy szerény ebéd volt. Írjuk a hely javára, hogy kérés nélkül kaptam a leveshez erőspaprikát. Jót ebédeltem. Feleségem nem volt annyira elragadtatva, de nem tartotta rossznak sem. A limonádé házi limonádénak van indítva, de csak egy gépi, a legkommerszebb dolog, ami létezik, a fiú mondta is, hogy ekkora az adag, ennyit ad ki a gép egyszerre, azért ennyi. És a limonádé nem is volt drága. Viszont a zene uramfia, elképesztő, nyomorúságos, igénytelen dajdajt kell az ebédhez elviselni, na jó, legyen csárda, legyen magyaros, nem várhatom el, hogy mezőségi táncok menjenek, vagy Sebestyén Márta, azt se, hogy valami cigányzenészes népi műdal, Akácos út, kispejlovam, hasonlók, de ez a Fásy Ádám szintű mulatós izé, ez megalázta az ebédet rendesen. Mindenből a legalja ment, mint egy zsákfalu negyedosztályú kocsmájában. A WC viszont nagyon tiszta, gondozott, mozgássérült WC is van, szóval a színvonal keveredik erősen valami mással. Meg hát ez egy határcsárda, közel a hármashatárhoz. A vendégek zöme, gondolom, határon túli, osztrák vagy szlovák. Muszáj a képükbe belemászni ezekkel a mindenhová kifüggesztett nagymagyarországos micsodákkal? Én szeretném, ha a szomszéd országokba mindig azt raknák elém, hogy na, ezek a gatyakorc magyarok mindig megtámadtak minket, vagy császári birodalmunk levert, izgága lázadói? Hát én nem is tudom de lelke rajta, aki ezt így szereti. Kártyával nem lehet fizetni, csak készpénzzel, vagy úgy, hogy egy külön szobában van egy ATM és ott kiveszel pénzt. Hmmm de valamit még hozzátennék. Jópár étteremben ettünk az elmúlt napok során, nem azonos minőségben, de szinte mindenhol legalább ilyen jó volt a konyha, jó volt a kiszolgálás, de toronymagasan a Sári Csárda volt a legdrágább. Másnap ettünk egy nagyon finomat egy másik falu éttermében, szintén egy-egy leves, egy-egy átlagos második, és fele ennyit fizettünk, mint itt.