Középvonalas hely, a szokásos hibákkal és erényekkel

Mivel sógornőm dunaújvárosi, meg-megfordulunk ehelyt, s így nem meglepő, hogy a város fontosabb vendéglőit is sorba vesszük. A Dunagyöngye az egyik „old school” hely, klopfolják a szűzérmét, túlsütik a lazacot, a süllőt sűrűn irdalják és bő olajban sütik ki. Mindez elég brutálisan hangzik. Mindazonáltal van forgalmuk s így nem futottunk bele állott, hűtőízű ételbe s ugye inkább jó alapanyag rosszul elkészítve, mint rossz alapanyag jól elkészítve, persze ez sincs mindig így, mert azért lehet valamit nagyon elrontani. Itt nem rontják el nagyon. Minden esetre a szaftos, nemes süllőt irdalni és keszegmód ropogósra sütni olyan, mint Kopár Cuvéebe kólát önteni. Vagy átsütni a bélszínt. Más részről a roston sütés legyen roston sütés parázson vagy elektromos sütőn, netán rostlapon (micsoda önellentmondás, de nincs mit tenni, így hívja a szakma, beleértve a vendéglőknek dolgozó infrastruktúra-árusokat) és nem mélysütés bő olajban, mint annyi helyen, többek között itt is.