A sínek mentén

Nem sikerült ma a dunavarsányi programom, be volt zárva az a katonai bázis, amiről az internet nevű cucc azt mondta, hogy nyitva van. Bánatomat valami ebédfélébe fojtottam bosszúból. Ez a Bakterház nevű alkalmatosság régen kinézés alatt volt, most meg meglátogatás alatt is. Tehát egy Bakterházat nyilván sínek mentén kell keresni és ott is volt. Esőáztatta tócsás parkoló, bent közepesen vonzó vagy barátságos belső tér. De láthatóan étterem ez, esznek. Akkor én is. Nyugodt szívvel szépnek mondható, furamozgású és barátságtalan lány hozza az étlapot, talán valami veleszületett dolog akadályozza a mosolygásban. Kértem egy zéró kólát és rövid böngészés után omlós kacsacombot az étlapról, a hozzávalókkal együtt. Nem kellett soká várni, gyorsan dolgozik a konyha. Itt most megállnék, mert inkább dolgozna egy kicsit lassabban, de állítana elő magasabb minőséget. Nem azért, mert végül is ehető volt. De egyszerűen a harmadát okozta élvezetben, mint amit okozhatott volna. Ízetlen volt, még a párolt káposzta volt a legjobb falat a tányéron, a krumpli az borzasztó... de mitől lesz egy petrezselymes krumpli borzasztó? Sóztam, és még így sem jött ki a jelzőből. A kacsacomb meg volt sütve puhára, de ízetlen volt ez is, csak egy sült kacsacomb és semmi más. Közben a szomszéd asztalhoz két kifejezetten dekoratív fiatal lány telepedett egy idősebb felvigyázóval, ez fokozta a hangulatot, igyekeztem közömbös képet vágni, és srégen a pókokat vadászni a sarokban, hogy nehogy úgy tűnjek, mint aki mohón figyeli őket. A végén felvonultam a pulthoz, a barátságtalan lánynál fizettem, 3950 a kacsa-káposzta-krumpli és 500 a kóla, a szervízdíj meg 445 forint. Szerintem nem éri el a négyest a kaja miatt, de ennél sokkal pocsékabb helyekre is adtam már hármast, tehát hármas és hármas között is különbség van.