Viszont. . . igaz, hogy ki-be mászkáltam, de az igazán szépről, a belső térről nem sikerült felvételt készítenem, nem volt hozzá arcom, ugyanis presbiter-választás volt éppen. Jó sokan jelentkeztek, nagy (? ? ) lehet a helyi közösség létszáma, a kinti kiírás szerint huszonvalahányan rárepültek a tisztségre, többen azonos családból, a nevek alapján, én közben felsurrantam a nyitva hagyott feljárón, ami a karzatra vezet, ódon falépcsők recsegtek-ropogtak ódon lábaim alatt, odaszemtelenkedtem az orgonista mellé, onnan bámultam le, amúgy érdekes kiabálás volt a két szint között, a most éppen hányadik zsoltárt játsszuk kérdésre vonatkozóan, szóval a 206-ost vagy nem, most 17-est? Amúgy kedélyesen. A karzat másik részén fiatalokból álló kórus álldogált és néha énekelt, ha elkapta az ütemet, mint cimbalmos a krimóban. Aztán leóvakodtam, vicces egy környezet ez, a szomszéd házból valami feketeruhás hölgy jött elő egy pórázon vezetett kutyával, és heherészve egyszuszra lenyomta azt a szöveget, hogy áldásbékességugyeazembernemtudjahogymostéppenennikellnekivagypisilnihátkihoztamáldásbékesség . . . de ráhagytuk természetesen áldás, békesség. Mókás állatbarát hely ez, a templomkertben ló is van karámban, ilyent még soha nem láttunk, bár a közelmúltban láttam egy videót, ahogy a plébános valami magyar állatkertben tevét, gyíkot, nyulat. . . stb. mindent megáld, ez a kutya meg valami különlegesen szent állat lehet, mert a pisilés után a hölgy bevezette magával a liturgikus térbe, a szavazatszámláló asztalhoz, mintha ez máskor is természetes lenne. A templom viszont műemlék, a belső tere nagyon szép, ajánlom is megtekintésre mindenkinek, járjatok szerencsével kirándulni, áldás, békesség!