Két szomszédvár

Azt hiszem, említettem már a Bódva étterem meg a Templomkert vendéglő esetét, melyeket egy kerítés választ el egymástól. Egyik nap itt próbálkoztunk, de zártkörű rendezvény volt, ezért átsétáltunk a Templomkertbe és ott ettünk. Aztán két nap múlva visszatértünk ide, mert azért nem sok étterem akad a környező falvakban, és akkor ezt céloztuk meg újra. Igaz, hogy újra zártkörű rendezvény volt (nahát, micsoda sűrűn zártkörűznek errefelé...), de azért beengedtek minket, azzal a feltétellel, hogy csak valami egyszerűt kérünk, mert a konyha leterhelt. A második zártkörű azért volt fura, mert az első alkalommal tömve volt autóval az udvar, most meg egy sem állt itt. Kiderült, hogy azért, mert ez valami remote zártkörű, azaz "vadat és halat", s mit "száz szolga hord"... de messzire, nem ide, azaz adagokban, pakkokban, autóval... így aztán a vendéglő gyakorlatilag üres volt, rendeltünk is, ha más szabad volt, édes hölgy mondta, hogy elfogyott szinte minden, de egy fél adag leves még akad eperlevél-tésztával. Na, arra rárepültem. Nem is volt olyan fél adag és egész jó volt. Aztán rántott csirkemell, én két nagy szeletet rendeltem és kaptam vegyeskörettel, feleségem valami borzaskával bajmolódott, plusz uborkasaláta, meg némi innivaló, nagyon finom volt az ebéd, jól is laktunk és viccesen keveset fizettem, mindezért kerek 6000 forintot. Két nappal korábban a szomszédban 12 ezer forintért ebédeltünk ketten. Na, ez a különbség.