Pótlólag

Először a Bódva étterembe szerettünk volna bemenni, mert sok autó volt az udvaron és ez jót jelent, de egy talpalattnyi hely sem volt parkolni, kint megálltunk a parknál, és gyalog besétáltunk. De sajnos zárva volt, zártkörű rendezvény miatt. Így aztán átsétáltunk a szomszédban lévő Templomkert vendéglőbe, a két intézményt csak egy kerítés választja el egymástól. Bementünk és ácsorogtunk senki nem szólt hozzánk egy szót sem, nem köszönt, semmi. Aztán leültünk és kiderült, hogy de, udvarias is lehet itt a kiszolgálás, később határozottan úgy éreztem. Levest csak én kértem, pontosabban húslevest tésztával, meg is jött, kedves kis edényben, és nem is volt rossz, leszámítva egy fura kis szappanízt, amit nem tudtam hová tenni. De elfogyott. Másodiknak egyformát kértünk, rozmaringos füstös kacsamellet, nejem édesburgonyával, én krumplipürével. Hát az valami bűnrossz volt. Mit lehet egy krumplipürében elrontani, Sóztam nagyon, hogy hátha akkor ehetőbb. A kacsamell meg közepes egy jószág, az áfonyalekvár mellette, amibe mártogattam, sokat segített neki. De kedvesen megkérdezték, hogy hogyan ízlik, meg vagyunk-e elégedve... közben elhalkult a falból jövő kommersz zene, amivel nem volt semmi baj, és valami manuálisan zenélgető helyi amatőr erő énekelgetni kezdett, valami népszerűnek gondolt slágereket, az kegyetlen volt, azt nagyon kihagytam volna. No, és ezért 12 ezer forintot fizettünk. Két nappal később pedig a szomszéd étteremben csak hatezret... azért ez elég nagy különbség.