A hibák dacára jónak mondható hely

Hangulatos kávézó reggeliző és étterem Egerben, szemben a méltán népszerű Rock caféval, a helyi Áramszolgáltató egykori épületében. A beltérben kényelmes bútorok, zöld növények, a falakon megnyerő képek. Szolid, meghitt, otthonos elegancia jellemzi a hely atmoszféráját. Az asztalon dizájnos só- és borslisztszóró, az egység színvonalához borsdaráló inkább illene
Kínálnak hagyományos tojásreggeliket, toastokat, gofrikat, croissant-t különféle kiegészítőkkel, az avokádó-kecskesajt kombótól a sonka-cheddarig. Ebédidőben nemzetközinek mondható fogásokat közül választhatunk.
A jó minőségű kávék, teák és ízesített kávé-különlegességek mellett kínálnak házilag készült üdítőket, Dér Juice-leveket, prémium tonikokat, smoothie-kat, Peroni és Beertailor söröket. A negyvenféle töményitalt a prémium szegmensből válogatták össze. Tartanak harmincféle bort, a habzók márkás import tételek, a csendes borok többsége az egri élvonalhoz tartozó pincészetektől származik. Ezek közül tizenkettő decire is kapható.
A ham and eggs átlagos volt, jó pont a mellé adott vegyes levélsaláta.
A lazacos Egg Benedict hollandi mártás nélkül érkezik, ami pedig kötelező és meghatározó eleme ennek a New Yorkból elterjedt XIX. századi klasszikus reggeli fogásnak. A mellé adott vegyes levélsaláta korrekt, bár a színezett gyöngyhagymás-koktélparadicsomos dekoráción túl némi dresszinget nem bántunk volna rajta.
A kecskesajtos bagel élvezhető, hozza azt, amit hoznia kell. A krémválogatás korrekt, a sajtos kissé jellegtelen, de a tepertőkrém jobbacska, a padlizsánkrém teljesen homogén, selymes, mi nem ezt az irányzatot kedveljük, de ennek is helye van a nap alatt. Jól sikerült viszont a lazackrém.
Mindemellé élvezhető gyökérkenyeret adnak, amit a jelek szerint helyben sütöttek készre. A tányért kurkumával színezett gyöngyhagymával, pisztáciatörettel, félbe vágott koktélparadicsommal és zöldborsóhajtással dobják fel. Mindent egybevetve tisztes produkció, a legerősebb a négy rendelt fogás közül.
A kiszolgálás kedves, udvarias, viszont felkészületlen, szervezetlen, amatőr. Megérkezünk, köszönünk, elfoglaljuk asztalunkat egy jól látható helyen. Percek telnek el, nem történik semmi. Mivel az étlapok karnyújtásnyira vannak, elvesszük őket, ételt választunk, majd várunk. Kilenc perc kell elteljen addig, míg az egyik felszolgáló odajön az asztalunkhoz. Addigra már a teljes rendelést le tudjuk neki adni. További percek telnek el, míg kiderül, hogy kacsamáj nincs, ezt ugye legkésőbb rendeléskor kellett volna megtudjuk, egyébként a természetes lenne, hogy még az előtt tájékoztassanak arról, ha valamivel nem tudnak szolgálni. Kérek borsdarálót, mondják mindjárt, de a daráló nem érkezik. Néhány perc múlva ismét kérem, elnézést kérnek, megint beígérik, de darálót továbbra sem kapunk. Közben azt sem mondja senki, hogy sajnáljuk, nincs borsdarálónk. Jelzik, hogy ha a déli, á la carte ételek közül választunk, akkor 40 perc lesz a várakozási idő. Egyikünk ezért mond le a Cézár salátájáról. Végül a várakozási idő 50 percre nyúlik el.
A pozitív metakommunikációt összeadva az amatőrséggel kijön erre a szempontra 3 pont.
12% felszolgálási díjat számolnak fel.