Ebédünk története

Tiszafüreden csatangoltunk éppen, amikor megláttuk a krisnásokat, egy nagyobb csapat nő meg férfi laza kánikularuhában ment az utcán, doboltak, táncoltak és énekeltek, aztán persze minden lakóra, járókelőre, mindenkire lecsaptak, hogy némi alamizsnát tarháljanak. De hát ez a dolguk, meg nem is költik rossz dolgokra. Sóval megálltunk, odarohant egy rendkívül vidám fazon, ledarálta a propagandaszöveget, mondtam, hogy ne is fáradjon, mert én járok a Krisna-völgybe Somogyvámosra, a csillaghegyi imaközpontba is, meg a szekérfesztiválokra... sebaj, mondta, de azért megvágott minket is párezer forinttal, amit szívesen adtunk. Viharosan fejlődik a világ, mondtuk, hogy nincs elég készpénzünk, rem baj, rikkantotta a nagyvidám és előkapta a fátyolruhájából a semmiből a kártyaleolvasó készüléket, így aztán... nagyon díjaztam a performance-t. és még éttermet is ajánlott, mondta, hogy feltétlenül menjünk el az egri Govindába, mert az az országban a legjobb! Na jól van, az innen pont 50 kilométer és odacsördítettem a lovak közé. Amikor odaértünk Egerbe, akkor csaptam a homlokomra, hogy persze, a fenébe, hát hogyne ismerném ezt, én raktam ide fel a tűzoltó múzeumot, meg az előtte lévő emlékművet is, a Govinda meg ott van a kapu alatt, hát persze, hogy voltam ott... Na, sebaj, bementünk ebédelni, jó hely ez, de, hogy az országban az egyik legjobb lenne, az azért elég súlyos túlzás. Gyümölcslevest választottunk habbal (tudod, Krisna is mindig habbal ette...), aztán nem vacakoltunk, legyen Govinda menü vegyesen azaz mindenből ezt-azt. Így is történt. Barátságos hely nagyon, finom az ebéd is, olcsó is, nincs ezzel a világon semmi baj, jó emberek, jó ételek, jó helyen. Amúgy leves (kis)adagja 1500 forint tálkánként, a Govinda menü jázminrizzsel meg 2590. Olyan kis egyszerű hely, de azt hiszem, minden nap nem enném ezt a kosztot. A hideg gyümölcsturmix viszont nagyon jólesett!