Antivendéglátás

Szombat 21 óra körül, helyet foglalunk a teraszon. Az egyik párna vizes, persze beleülünk. Az abroszon morzsák.
NEM SZÓLOK.

Rendelünk, szilvás Unikum nincsen. Akkor legyen a classic, 3 cl. Ital megérkezik, Unikum nincs. Kérek. Hozzák: 5 cl.
NEM SZÓLOK.

Kihozzák a fatányérost. Közlik, hogy a rizs elfogyott, csak hasáb van. Megkérdezhették volna előre, hogy jó lesz-e így, de nem baj.
NEM SZÓLOK.

A rántott hús vastag, rágós, ehetetlen. Nem lehet elvágni sem. MOST MÁR SZÓLOK.
- Tessék mondani, erős ember-e a szakács?- kérdem. Mert ha igen, akkor próbálja meg elvágatni vele!

A rántott gombafejeken kétcentis tönkök.
NEM SZÓLOK.

Fizetéskor kérdezem a pincért, hogy a rántott szeletet is tartalmazza-e a számla? Mondja,hogy - rátekintve a blokkra - igen.
- Kár, mert az ehetetlen volt. - felelem.
- Azt előbb kellett volna mondani! - csattan fel.
- Mit?
- Hogy nem fizeti ki a számlát!
- O-ó! Én nem azt mondtam.
- Akkor levonom a harmadát, 800 Ft-ot! (3500-nak nem ennyi a harmada, de legyen ez is mindegy.) NEM SZÓLTAM.

Letettem a pénzt, megvártam a pontos visszajárót. Ekkor a szakma csúcsát képviselő úriember felkiáltott: "Most fizethetem ki én azt a pénzt! 400 Ft-os bérért vagyok itt! Most már el lehet innen fáradni!"
Ezt követően felkapta a blokkot és feldobta az asztalunk felett.

Ez Eger remek esete, egy hete, este.