Rugalmas pincérek

Kétszer ettünk itt az elmúlt két hétben (hétköznapi ebéd ötödmagammal, majd szombati vacsora, ekkor heten voltunk), mindkétszer kiváló volt az étel és a kiszolgálás is. A szombati vacsorát emelném ki: három felnőtt és négy kisgyerek alkotta a társaságot. Az étterem tele volt, a két utolsó szabad asztalt zokszó nélkül és azonnal összetolták kérésünkre. Lassan ettünk, mert igen bőségesek az adagok ugye, a gyerekek unatkoztak már, elkezdtek játszani, fel-felugráltak az asztaltól. Valamelyikük véletlenül kicsit neki is ment a pincérnek, aki éppen hat vagy hét tányérral egyensúlyozva próbált ellavírozni a mi asztalunk mellett (nagyon bocs!). A pincér majdnem felbukott, de meg sem rezzent, finom humorral konstatálta, és finoman megkérte a gyerekeket, hogy ha lehet, vigyázzanak, mikor így tele van a keze. A vacsora alatt minden apró kérésünket azonnal teljesítettek, pedig mondom, teltházzal dolgoztak. Le a kalappal előttük, és csak így tovább, Palacsintavár! (Egy kis ötlet zárójelben: Talán jelezni kellen valahol jól
Látható helyen hogy nem lehet kártyával fizetni..