Én, mint nagyarcú utazó mesélem ám a lánynak, hogy Szentendrén is, az ottani múzeumban, szóval profi marcipánlátogató vagyok! Igen, igen, kapcsolta le a nagyarcomat, és szelíden felvilágosított, hogy de ez itt nem ugyanaz. Ott van egy látványműhely, lehet nézni a néniket, hogy küzdenek a ragaccsal, de ez a kikevert anyag, amit itt látunk, ez 100 évig így néz ki, több is, mint marcipán, és csak figyeljük meg a részleteket. Itt nem elnagyolt semmi, nincs vásári bóvli, tűpontos művészet van, és be kell lássam, tényleg! ! Elképesztő! Kopcsik mester egy zseni volt kétségtelenül, tavaly halt meg, béke poraira és műveire, és az egri csillagok utcájában, mint láttam, ő is kapott már egy csillagot a térkövek között, mint a város más, legdicsőbb polgárai. A művei meg mesebeli látvány. A színárnyalat is megtévesztően igazi, nem csak a felületes forma! Tényleg csak tapsolni lehet, ha ezt végignézted!