Bosszantó csalódás

Mutatós fényképek, agyondicsért hely. A tető alatt laktunk, a tetőablakból valóban fantasztikus kilátás nyílt a Várra és a belvárosi tetőkre, de aki alacsonyabb, az nem éri el az ablakot, amit különben végig nyitva kellett tartani, annyira levegőtlen volt a szoba. A szoba kicsi volt, az egyik ágyba csak az ágy végéből lehetett bemászni, nagy keservesen. A szemetet nem vitték el, takarításnak sem volt nyoma, míg ott laktunk. A mosdóban nem folyt le a víz, de amikor szóltunk, megcsinálták. A tartókban nem volt folyékony szappan. A vécéfedelet magunk rögzítettük. A szoba olyan kicsi volt, hogy a tükör elé tették az egyetlen új készüléket, a tévét. Az egész egy bútorraktár volt, amiből szinte semmit sem lehetett használni (a fürdőszoba ajtó rányílt a szekrényre (a szekrény hátlapja leszakadt, minden beesett mögé), az ágyak melletti éjjeliszekrényeken nem volt lámpa, csak a földön egy annak nem nevezhető valami egy csupasz körtével, de nem működött és lemászni sem lehetett, hogy meggyújtsuk. Csak a mennyezeti világítás működött). Belépéskor az ágy mellett oldalazva lehetett bejutni a szobába. Voltunk egy másik szobában is, ott a fürdőszoba ajtaja volt olyan keskeny, hogy egy sovány ember is csak oldalazva tudott bemenni. Ez egy emelettel lejjebb volt, és egy falra nyílt az ablak. Szintén bútorraktár jellegű volt, hasznavehetetlenül belezsúfolva mindennel ami kellhet, de amit úgysem lehetett kihasználni (végig a bőröndben tartottuk a holminkat). A "mosolygós" recepcióssal utolsó reggel találkoztunk csak, az étel hideg volt, és amikor szóltunk a felszolgálónak és mondtuk, hogy három napos a tészta és kőkemény, kóstolja meg, szemtelenül azt válaszolta, hogy dehogy kóstolja, hazamegy a mamája főztjét enni. Kőkemény zsemle és száraz kenyér reggel. Vécépapírt a portán kellett kérni. Az üvegfelületek, a kopott szőnyeg koszos volt. Az ágyakat nem vetették be. Egy szék volt, két vendégre (igaz, több nem fért volna be). Viszont 3 éjjeliszekrény volt. Wifi nem működött.