szóval, Kolodko kecses, szőlőt taposó lányától nézve, a napfényben csillogva, sziporkázva ott áll ám egy nőalak a parkban. Rutinos szoborlátogató kiránduló ránéz, hát ja, ez valami szent, földig lepedőben van, Mária az, vagy valamelyik Árpád-házi szent prűdleány. Így aztán kíváncsivá tesz, odamész, megnézed, és szemből meg. . . nanemááá. . . kibuggyan a redők közül a fél keble. Az ember tudatában máris törli az összes szenteket, jaj, hát azoknak persze, hogy nincs, semmiféle nemi sajátosságuk, azok tömény lepedő és erény. . . Szóval, így derül ki, hogy ő tulajdonképpen maga a "Szépasszony", a völgy névadója, szépség és báj, és kopottság is egyben, bizony a szobor romlik, a boros korsó is elpusztult a kezében, meg a festék is pereg. . . 2000 óta áll itt, csupa szép, csupa emberi, gyümölcs és bor. Néha egy karbantartó kozmetikai beavatkozás azért ráférne, hogy mindig szépnek láthassuk.