Szóval visszafordul és Egerbakta. . . Más vendég nem volt, csak mi. Fiú a pultban állt, mondta, hogy az asztalon vannak ilyen papírokon étlapok. Jó, akkor asztal, étlap. . . hopp, itt nem csak pizza van, lehet itt mást is! Kértem egy kárpáti borzaskát, nejem pedig egy magyaros pizzát. Elfogadható időn belül meg is kaptuk, ahhoz képest, hogy frissensült volt, ez jó teljesítménynek mondható. Nekem egy szelet husi, rajta tejföl, sajt. . . ízélményre semmi, nem volt jó és nem volt rossz. Ehető volt. Feleségem pizzáját is megkóstoltam, ugyanez a helyzet. Kikérezkedtem WC-re, kulcsos megoldás van, kapsz kulcsot, mert vendég vagy, megkerülöd a házat és ott. WC elfogadható állapotban van. Ital. . . kérdeztük, mert távkérdezés van, hogy elvehetjük a hűtőből? El. Nos, onnan választottunk egy vizet, meg nekem valami narancsos kardamomos teát. Azután odafáradtam a pulthoz és vagy háromszor-négyszer próbálkoztunk lehúzni a kártyámat, mire sikerült. Az egészben meg az a külön fejvakarás, hogy a pult mellett egy asztalon ki van rakva, hogy felszámolnak plusz 10% szervízdíjat. De a fenébe is, én meg a nejem vettük ki az üdítőt, szolgáltuk ki magunkat, a pulthoz meg én, felséges vendég fáradtam oda, hogy fizethessek. . . nekem ki fizet szervízdíjat ezért?
