Éppen itt parkoltam

Némi múzeum-nézegetés után visszatértem ide, mert itt hagytam géperejű járművemet, felmerült belül bennem az ebédelhetnék, és hát hol ebédeljek, ha nem itt, hiszen ez éppen egy étterem. A legnagyobb örömömre fent is volt már előre az ittjartamon, így nem kell hetekig várni, hogy felkerüljön, mert addigra biztos elfelejtem a benyomásaimat. Érdekes, hogy Esztergomban van olyan hely, ahol tucatszám van már értékelés, itt meg még nem járt senki. Nincs eldugott helyen, éppen a Liszt Ferenc szobornál található. De én voltam az egyetlen vendég. Tehát ülök, ahová akarok, enni már nem annyira bármit, mert, ha jól értettem, a kínálat korlátozott. Tehát inkább megbeszéltük, van pulykaragu-leves, meg rántott velő is lehetséges rizzsel, jó lesz az úgy? Persze, lássuk, a pulyka próbája az evés! A tulaj barátságos, szívélyes, kedves ember, elvoltunk azzal várakozás közben, hogy beszélgettünk. Megjött a leves, fura kis pohárszerű tálban volt, azt hittem kevés, de megnyugtattak, hogy elég lesz az. Egyébként nagyon finom volt! A rántott velő tartárral jött és mexikói rizzsel, szerintem ütötte a velő sima semlegességét a nagyon erősen karakteres rizs, de aztán egész jót megbarátkoztak az anyagok egymással. Tehát jóllaktam. Előre egy zéró kólát ittam, a végére meg, hogy autentikusabb legyek, mexikói üdítőt kértem, amúgy ez több volt, a kóla meg jobb volt. Most így utólag... hogy ezért a látszólag kis ebédért, kifizettem közel nyolcezer forintot, az nem nagyon jó ár. De jól elvoltam itt, nem bántam semmit. Amúgy alapvetőn street foodra szakosodott a hely, az öndefiníció szerint.