A háttérből minden kihallatszik a étterem részbe, és nem biztos, hogy a sok trágár beszédért ülök be egy étterembe. A leves nem volt rossz, a kétszemélyes fatálból viszont csak a fatál volt a reális. A kétszemélyest gazdaságossá tették a saját részükre. Ez máshol csak egyszemélyes. A húsokból a fajtánként két darabtól lesz kétszemélyes, nem attól, hogy az egy-egy darab hús mellé dupla adag köretet teszünk. Na de nem elég a rosszból egyszer, ma ismét náluk kötöttünk ki mert nem volt már kedvünk átmenni Visegrádra, másik étterembe. Szerencsét próbáltunk ismét. De sajnos ez nem népmese, és egyszerre két legkisebb királyfi akik mellé odaáll a szerencse nem létezik. Fenntartásokkal és azzal a kikötéssel, hogy a kiszolgálással nem foglalkozunk bementünk. Abrosz ismét foltos. Szerencsére nagy asztal volt, arra a végére ültünk ahol tiszta volt. Pincérnek kinéző inkább besegítő fiatalember, rövidnadrágban, szőrös lábban szaladgál. Egy étteremben nagy nyári melegben sem engedhető meg, nem a húsvéti hűs fuvallatok frissítette didergős késő délután. Rendelés felvéve, ez korrekt volt. Bográcsgulyás: vegetáriánus változatban tálalva. Vagyis elnézést annak sem megfelelő ugyanis volt benne két húsrost. A hús hiányzott belőle, valamiért. Lehet már délután volt és csak lé maradt. De akkor lehetett volna közölni, hogy nem lehet rendelni, vagy könnyített verzióban hús nélkül féláron. Mikor bementünk akkor megtudtunk mit nem lehet rendelni, a gulyás nem volt benne a felsorolásba. Cigánypecsenye: meg lehetett enni, csak hideg volt. Magyaros szűzérmék: siralmas, éhes voltam megettem, de könyörgöm, elhiszem, hogy drága a paradicsom és a paprika meg lehet az íze is kicsit vizes még ilyenkor, de ne a legrosszabb minőségű konzervlecsóval legyen elrontva a szűzérme. Savanyú és borzasztóan sós volt a paradicsomos konzerv, gyerekkorom konzervlecsóit idézte amit már akkor is utáltam. Lehet már ettől sokkal jobbat is kapni. Étkezés közben sikerült a tompítás nélkül kihallható háttérbeszélgetésből megtudni, hogy melyik alkalmazott szereti jobban a sört mint a fagyit, és melyik fagylaltból fogyott aznap a legtöbb. Az előző napi fiatal pincérnek még tanulnia kellene, hogy addig nem megyünk oda a vendéghez felvenni a rendelést amíg nem nyeltük le az utolsó falatot, és még rágódunk rajta. Egyszerre rágni és beszélni nem szép dolog rendelésfelvétel közben. Kérem szépen a tulajdonost, csináljon valamit! Ez így egy tragédia. Néhány évig biztosan nem fogok ismét a vendége lenni.