Valami elveszett a pincében

Előzetesen arra számítottam, hogy a Prímás Pince az egyik legjobb gasztro-élmény lesz Esztergomban. Lelövöm a poént az elején, hát nem így lett...
Elhelyezkedés kitűnő, a Bazilika-domb alatti nagy parkolónál, a főút mellett, a város szívében, forgalmas turisztikai központban.
A hangulata is izgalmas, tradicionális, évszázados történelmi múltat idéző, tágas, nagy belmagasságú főúri-nemesi hangulatú pincerendszer, boltíves falak.
A személyzet folyamatosan eltünedezett, szó szerint vadászni kellett rájuk a rendelésnél, és később a fizetésnél is. Az egyetlen kedves alkalmazott a takarító néni volt, akivel a mosdóban találkoztunk és valahogy úgy adódott, hogy szóba is elegyedtünk. Tőle megtudtam, hogy előző napon késő estig tartó rendezvény volt náluk. Talán ebben égett ki a személyzet többi tagja, mármint a pincérek.
Mindezen benyomások alapján úgy döntöttünk, a kávén kívül nem kérünk mást, amúgy étlapot sem kaptunk azon idő alatt, míg ott voltunk.
Egy cappuccino 495 Ft, ami Pestről nézve nem tűnik soknak, igaz, ehhez hozzájött az 55 Ft szervizdíj, ami viszont százalékosan szerintem magas, pláne, hogy ezért a személyzet finoman szólva sem törte magát össze, gyakorlatilag én voltam a magam pincére.
A kávé hagyományos olasz pörkölésű Segafredo, ami egy középkategóriás, elég ismert márka.
A borkínálat sokszínű, széles, ugyanakkor a sörös vonal kommersz, Dréhert csapolnak. A borok között a neszmélyi Szöllősi Pincészet, az erdőbényei Béres Szőlőbirtok és a villányi Malatinszky Kúria Szőlőbirtok borait is láttam.
Hogy pozitívumot is soroljak még, nagyon tiszta, kulturált étterem, beleértve a mosdót is.
A számla szerint a Prímás Pince a Szent Adalbert Központhoz tartozik, amely a közelben egy szállodakomplexumot is üzemeltet.