Így advent idején

Ilyenkor jobban feltámad az igény az emberben, hogy szakrális emlékekben gyönyörködjön. Erre az esztergomi Keresztény múzeum nagyon alkalmas. Van valami különös üzenete annak, hogy az emberekben a hitéletük egyik fontos élménye, hogy ha valaki, egy közönséges halandó fest, vagy fából, kőből stb. farag egy szentképet, az piff-paff azonnal szentté válik, igen komoly lesz és csak a legnagyobb tisztelettel szabad ránézni. Ha jól olvastam, ez a múzeum a legnagyobb vagy leggazdagabb egyházi gyűjtemény, hát lehet, nem ismerem az összeset, bár nagy rajongó vagyok. Ennek az egyházi palotának - mint már olvashattátok - a második emeletén található a tárlat, lépcsőn, de leginkább liften is fel lehet menni, és aztán 6-7 termen át szakadatlan kiállítás. Jegyet kell venni, akármilyen öreg vagy, és ha fényképezni is akarsz, akkor fotójegyet is, mert szigorúan rádszólnak, kérdőre vonnak több helyen is ezért. Hát nem olcsó dolog ittjartamra dolgozni, ez mindig is tudtuk. :o) Na, de a tárlat.. szóval leginkább középkori képeket látsz, templomi oltárképek, különálló festmények, itt-ott szobrok is akadnak. A legrégebbi tárgy, amire büszkék is ott helyben, az a fából faragott un. "kenetvivő asszony", azaz Mária Magdolna, ami a 12. században faragtatott és tűzvészt is átélt, megpörkölődött, de megmaradt, és egészen modern vonalai vannak. Sokfelé látsz Madonnát kisdeddel, külön szórakoztató, hogy a középkori festők hogyan képzelték el az újszülött Jézust, abszolút idétlen arcokkal, inkább felnőtt, de olykor oligofrén arckifejezésekkel, na, szóval ez is egy tanulmány. Sok időt eltölthetsz itt, ha ráérsz és érdekel, azután van még a földszinten egy kis időszaki kiálltás, jelenleg különféle szentek éremábrázolásokon, amit a fentiékhez képest nem tartottam már túlzottan érdekesnek.