Hely sem igen volt és az is zárva. Kocogtak a körmök a mobiljaink kijelzőin, mindenki éttermet keresett. A fiam talált is egyet, ami jónak tűnt. A reggel ott hagyott morzsák képei felértékelődtek és mérhetetlen pazarlásnak tűntek, követelőző gyomrunk korgását érezve. Bár étlapot nem találtunk, telefonon asztal foglaltunk, aztán útnak eredtünk Etyekre. Gyönyörűek a szőlősorokkal sűrűn behálózott domboldalas képek a Napsütötte Toszkána című filmben. De nem kell ehhez több ezer kilométert utazni. Az etyeki Gasztró sétányra kalauzolt minket a navigációs rendszer és hasonló kép fogadott minket a lassan a dombok mögé bukó Nap utolsó sugaraival. Az út két oldalán pincék, előttük egy-két asztalka, székek, padok, hordók, borok. Mégsem a giccsparádé, hanem ízlésesen magyar. Hamar megtaláltuk a helyet. Aki látta az Ízig-vérig című sorozat Présház éttermét, az otthonosan ülhetett le a sörpadok valamelyikéhez, ám nekünk már meg volt terítve. Az étlap szezonális, táblára krétával írva és könnyen megjegyezhető, hiszen nem sok. Grillezett vagy rántott hús variációk, csirkepörkölt túrós csuszával, sült kacsa vagy sült csülök párolt lila káposztával, petrezselymes burgonyával és tárkonyos leves. Az étkeket frissen elkészítve és hamar megkaptuk, hatalmas adagokban. Amíg ettünk csak az elégedett szuszogásukat, mormolásunkat, nyögésinket és hatalmas nyeléseinket lehetett hallani. Az étterem a telek felső részén, az utcafronton található, alatta a családi ház, virágokkal, biciklikkel és a Fülöp nevű tacskóval. A családias hangulat már csak azért is igaz, mert az éttermet, ahol 40 ember is kényelmesen elfér, a Dvorák család 5 tagja működteti. Mindenki kiveszi a részét a munkából: rendelést vesz föl vagy italt tölt, főz/süt vagy felszolgál. Nem csak azt akarják, hogy egyél, hanem az fontos számukra, hogy jól és talán ami fontosabb, otthonosan érezd magad. Azért vannak, amíg ott vagy elfeledd a gondjaid és csak az étkezésre, a társaságra, az ízek harmóniájára gondolj. Törzsvendég vagy egyszeri látogató, barátként fogadnak. Mindent megkóstoltunk. Volt leves, sült hús, rántott hús, köret, túros csusza és desszertnek palacsinta. S bár mi csak barack- és szilvalekvárosat kértünk, a ház ura megkínált minket a saját készítésű epressel és szőlőssel is. Köszönjük a Dvorák családnak ezt a csodás élményt! Örülök, hogy ráakadtunk erre a helyre, s büszkeséggel tölt el, hogy én írhatok először értékelést arról, hogy itt jártunk.
