Felsőlajos

Kiskunmajsa táján szívtam ki éppen a levegőből az oxigént, amikor beugrott a gondolat, hogy kéne valahol enni, de valahol ott, ahol még nem voltam. Ez szombaton volt, és valami régi versből, amit még én írtam valaha, beugrott egy-két verssor, pl. "...amott atlasz, s megtudhatod, merre fekszik...

Ma Cserpes-tejivóztam megint. Valami ebéd utáni dolog miatt végigmászkáltam az Allee-t, sehol sem villant be, hogy de jó lenne ide beülni, már távolodtam is a téren át, anikor beugrott a Cserpes, hogy hej, de régen ültem be egy pohár tejre bárhová, bezzeg a jó, öreg szocializmusban meg milyen...

Már nem tudom, mikor jártam itt utoljára, akkor, amikor már ez volt neve, vagy akkor, amikor még nem. De mindenesetre eljött az ideje megint, az ember időről időre szívesen fogyaszt valamit az ázsiai konyhákról. Ez nem egy kitűnő indiai étterem, de nem is állítja magáéról, azt mondja, hogy büfé....