Nincs túl bonyolult helyen, a településen áthaladva mindenkinek feltűnhet már az útról is. kb. a centrumban. Jó eséllyel parkolóhelyet is találsz, ha megkerülöd. És. . . láss csodát, nyitva is volt! Jóindulatú, kedves, nehezen mozgó idős hölgy sietett elénk, már amennyire képes volt rá, és magyarázta, hogy hát azért van bent az a kiabálás, mert leltároznak éppen. Az idősebb hölgy nagyon drága volt, segítőkész a leltározóhölgy meg valami főpapi széken trónolt és egy zupás őrmester veszett el benne. Egy figura meg járt-kelt és jegyzőkönyve mondta a "leltári tárgyakat". Ilyeneket, hogy két szűz, álló, egy nepomuki, oldalt, két József , egy áll, egy guggol. . . hány festmény és mi van rajta, hány szőnyeg, hány papi ruha. . . láttam, hogy szép a karzat fent, dicsfény ragyog vala onnan le. Félve megkérdeztem, hogy fel szabad menni? Nem! - kiáltotta porosz gonosz. (Később a néni odajött és halkan odasúgta, hogy én felengedtem volna ám magukat, jöjjenek vissza máskor és keressenek engem, minden nap 10 órától! ) Szóval, a jó és rossz mindig, mindenhol, párhuzamosan jelen van. De a templom nagyon szép, a szószék különösen, ajánlom is lelkesen mindenkinek szeretettel megtekintésre!