Már gyanús volt, hogy sem Egerben, sem Felsőtárkányban nem volt semmi üres, de a szikla fogadóban volt. . . Telefonon jeleztem a tulajdonosnak, hogy későn érkezünk, mondta nem gond, csak csengessem előtte. Megérkeztünk, átvettük a kulcsot, felvezetett a szobába. A fáradtság végett az sem érdekelt, hogy szakadt az ágynemű. A feleségemet annál inkább: a magunkkal vitt törülközőinket terítette maga alá és azzal is takarózott. A meglepetés csak másnap ért: a szobában lévő nagyjából tisztaság után a folyósón, napvilág, olyan kosz fogadott, amilyet én életemben fizetős szálláshelyen soha, sehol nem láttam. Nyeltem egyet, nem érdekelt. Leugrottunk megnézni a verseny helyszínét, majd vissza reggelire. Olajos tojás rántotta, margarin! ! , íz, a világ legolcsóbb szalámija és hasonlók. A legnagyobb meglepetés csak ezután ért: felmentünk a szobába lassan pakolni, zuhanyozni és kikuccolni, amikor megszólalt a telefonom: a tulaj hívott, hogy jelezze, nem túl kellemes hangon, hogy nem fizettünk. Mondtam nem, mert még a szobában vagyunk. Erre elfogadhatatlan hangnemben rámrivallt, hogy már 10-kor el kellett volna hagynunk a szállást. Jeleztem neki, hogy senki nem szólt, hogy ilyen korén van a check out, amire az volt a válasza, hogy nem is volt aki szóljon, mert az éjszaka érkeztünk és amúgyis megvárattuk. . . Mondanom sem kell, 5 perc alatt kész voltunk. Nem akartam többet ott ülni. Fizettünk. Nem volt sok, sőt, kimondottan kevés pénz volt. De azokhoz a körülményekhez csillagászati ár volt! ! Soha többet oda!
