Böngéssz a legfrissebb budapesti értékelések között!

Kedves az egész Csapat, családias jó hangulat van, tiszta, helyes az étkezde. Ott is lehet enni, és el is lehet vinni, többféle menüből lehet választani, és vannak állandóak is az étlapon, például: gnocchi, rántott csirkemell, lazac. Vannak szezonális pluszok, a karácsonyi halászlének és a diós bejglinek nem lehetett ellenállni, nagyon finom, minőségi volt! A menüt lehet variálni desszerttel vagy anélkül, és a vegetáriánusokra is gondolnak, van húsmentes menü is. Ami az ár/érték arányt illeti, teljesen rendben van, finomak az ételek, rendes az adag. Végül, de nem utolsó sorban megemlíteném a leveseket, ami egy egészséges táplálék, és én sok helyen próbáltam már ki, de nem sok helyen nevezhettem remeknek. Hát itt Erzsinél tényleg az! Örömmel megyek hozzájuk!

Tényleg érdekes, hogy mi minden rétegződik egymásra egy sokszáz vagy sokezer éve lakott településen. A Föld senkié vagy mindenkié. Mindazon népeké, akik előttünk jártak, meg majd utánunk fognak. Izgalmas a vallások keveredése a rómaiak lakta területeken, az ókeresztények egy szívós új szekta, túlélték az üldöztetést, aztán egyszer csak kikönyökölték a többieket a vallási térből. Izgalmas, hogy a magyarok bejövetele előtt fél évezreddel már itt kőből építettek szentélyeket, mi ezt csak nagyon soká tanultuk meg, hogy hogyan is kell. Persze, ha itt állok, akkor akár száz horda, nép is járhatott erre, leigázók és leigázottak egyaránt. Szalad a fantázia ezer évekre visszamenőleg. Meg hát az őshüllők is. . . de ez itt van, konkrétum, ezen a helyen állt, itt imádták az új istent, és ide is temetkeztek vala. Kösz, érdekes.

Külön közös emlékhelye van két mártír miniszterelnöknek, Batthyány Lajosnak és Nagy Imrének. Az italválaszték színvonalas, első ízben csapolt Szent András sört ittam, hogy mit, arra már nem emlékszem, másodszor e hónap elején Black Cherry-t Csupor Marcitól. 2 deci 1450 forint volt, ami nem kevés, de belefér az átlagos ár/érték arányba. A kiszolgálás mindkét alkalommal nagyon kedves volt. Tisztes 5 pont a hely.

Tavaly kilenc alkalommal jártam náluk, idén kétszer, sajnos leülni nem tudtunk sem februárban, sem most, múlt hónapban tele volt, akkor hétvégén próbálkoztunk, márciusban hétköznap volt ugyan, de az emeleti leülős részen épp kóstolót tartottak. Így aztán mindkétszer állva fogyasztottunk a csapról meg a hűtőkből izgalmas söröket, de ez nem szegte kedvünket, megyünk még.

Elbeszélgettem a sörfőző-tulajdonossal, kiderült, hogy már írtam is róla, idemásolom, hogy mit, annál is inkább, hogy a szóban forgó söröket megkóstoltam újra, tehát ehhez az élményhez is hozzárendelhető a sörök korábbi, a debreceni Beer by Lake rendezvény kapcsán megfogalmazott leírása: A Tacet főzde egy olyan komplex, harmonikus, telibe talált hellessel lepett meg, amilyennel még soha nem találkoztam. A helles alacsony komlótartalmú, a pilsrajongók többsége szerint nemritkán vízízű bajor sör, nos a Tacet Das Rheingold névre hallgató hellese tartalmas volt és karakteres, inkább a lager-lelkű ale-t, a kölscht idézte. Pár órával később ugyanezt a reakciót láttam-hallottam a színpadról is, Winkler Róbert sör-vlogger is felsőfokú jelzőkkel méltatta ezt a főzetet. Megkóstoltam a többi tételt is, a Siegfried névre keresztelt, jól sikerült bajor búzát, a Die Walküre nevű altbiert, s Az Istenek alkonya nevet viselő baltic portert, ezek is a maguk műfajának kiemelkedő képviselői voltak, még a porter is meggyőzött, pedig nem vagyok nagy rajongója a fekete söröknek. Ezek mellett a többi sört is megkóstoltam, ha jól emlékszem volt még három. A tulajdonos nekem is elmondta a sörnevek apropóját, amit ZigZag kollegina már részletezett, továbbá a tacet jelentését, amit csekély latin nyelvtudásommal magam is megfejtettem, csak azt nem tudtam, hogy zenei szakszó. A sok zenei asszociáció nem véletlen, Tóth Balázs amikor épp nem sört főz, nem apai kötelességeinek tesz eleget s nem a pultban áll, akkor szimfonikus zenészként dolgozik. Pazar élmény volt a Tacet, csillagos ötös.

Nem bombázta le őket senki, tankkal nem lőtték szét, és biztos mindenki megállapította, hogy a hattyú se nem kommunista, se nem fasiszta, és nem is rossz jelkép rendszertanilag, és így kegyelemben részesültek, és lehet, hogy azóta is kedveli őket a környék lakossága, mert ottjártamkor friss virág volt a kissrác kezében, ami talán a szeretet jele. Érdekes szobor, szépek a részletei is, napszakonként változik, ahogy a fény és árny játszik vele és minden oldalról mást mutat.

A The Tap a minőségi sörökre épít, 24 csappal működnek, az éppen aktuális kínálat elérhető a világhálón is: https://www. tapbudapest. com/. Midőn e sorokat írom, egy cseh pilst, egy szintén cseh búzát és egy klasszikus bajor hellest leszámítva a legjobb magyar főzdék nedűit kínálják, négyet a Firsttől s a Szent Andrástól, hármat a Fehér Nyúltól s a Horizonttól, kettőt a Brew Your Mindtól, s nem sorolom azokat a csúcsfőzdéket, melyek egy-egy sörrel szerepelnek a választékban. Sörkorcsolyának rántott csirkét, Cordon Blue-t, pulled pork boxot és tucatnyi burger-variánst kérhetünk, utóbbiakról igen jókat lehet olvasni a honlapon: nekik készítik egy kovásszal dolgozó pékségben a zsemlét, a marhahúsosakhoz a húst helyben darálják, adnak hozzá faggyút is, s csak sóval és borssal fűszerezik, a szószokat pedig helyben készítik. Ezzel együtt a produkción lehetne több ponton javítani, például a hús zsemle arányon, akár úgy, hogy a zsemle méretét csökkentik, s az is jó lenne, ha nem sütnék át a húspogácsát alapból, hanem megkérdeznék a vendéget, hogy miként kéri. Még volt egy apró probléma, de azt példásan korrigálták. A Molotov burger csípőssége igen visszafogott volt, amikor ezt jeleztem, kaptam két kis tégelyben savanyított habanero-t és Szendrey -féle Carolina Reaper-szószt, utóbbiból még hazavitelre is megajándékoztak eggyel, mely azóta szépen fogyogat. Remek sörökkel kísértem a burgert, az élményt pedig a jobbak között raktároztam el. A The Tap Burger&Beer helye ott van a főváros sörözőinek felső szegmensében. A kifogástalan kiszolgálás és a komoly minőségi sörválaszték húzzák fel a helyet 5 pontra.

Mondjuk, ha öreg vagy és fáradt, 2-300 méterre megközelíthető autóval is, van egy nagy parkoló, jellemzően tele is volt, de azért lehetett találni helyet. A névadót már tudjuk, le van írva, hogy ki és miért, a kilátó alakja érdekes, szokatlan, a panoráma meg elég nagyívű ahhoz, hogy elkönyökölgess a kilátó korlátján és nézelődj. Hátrom japán kiscsajjal évődtem, nagyon vidámak voltak és szelfizgettek, én meg ajánlottam, hogy csinálok mindhármukról, boldogok voltak, de mindig volt valami kis megjegyeznivaló, ami elég okot adott rá, hogy újabb és újabb képeket csináljak, míg végül aztán teljesen meg voltak elégedve. Ha körülnézel a kilátóról, megdöbbentő, hogy nem csak faerdő, de antennatornyok, átjátszó készülékek sokaság is vesz körül. Ne cím alapján menj a Google térképen, ha beütöd a Hármashatárhegyi út 3-at, akkor oda is visz, de ott még nem vagy sehol. Indulás, cél a budai hegyek!

Szóval a mai nap toronytúra, az első és legszembetűnőbb, hogy mérhetetlen mennyiségű szemét van körülötte. De tényleg, ez egy viszonylag "úri" környék, messze a város felett, ki a fene hordja ide a szemetet? És honnan? Csak ezért felautózik vagy felsétál, hogy idemocskoljon? Vagy a környék házaiból hordják ide? Imádják, ha a szemetet görgeti a házuk előtt a szél? Szóval, nem értem. De látjátok a képeken, mi van itt. . . van, ki ideját könnyíteni magán. Na, da torony. . . szóval én is felmásztam az első szintig, ott le van zárva lakattal, de igazán nem nagy tornamutatvány átlépni azon a kapucskán, szóval beljebb mehető, de bizonytalannak éreztem a további részt. Nem biztonságos. Viszont a kilátás a tiéd, abban lehet gyönyörködni, tényleg. Lent valaki bevitt a torony alsó szintjére egy asztalt meg egy széket, most olyan, mint egy kis hajléktalan iroda. De azért vannak itt körbe ülőhelyek is a falmélyedésekben. Nagyon izgalmas a hely, vagy 20 percet eltöltöttem ott, azután jöttek amerikai fiatalok (? ? ? ), nem turisták, hanem szemmel láthatóan itt laknak a környéken, 20 év körüli lányok, fiúk, talán az ő romantikus játszóterük ez a hely, így aztán visszaadtam nekik a kis birodalmukat.