Böngéssz a legfrissebb esztergomi értékelések között!

(törökök) 1db szék kettőnknek. egyébként afolyosó tele volt ételmaradékkal. (porszivózás)ár arányosan magyarországon ilyen rossz szálodában még nem volunk. . . . . tisz. nagy imre (szállás vadász tag. )

Kisfiam kerte a vacsioranal hogy vigyuk fel azt a szelet hust amit evett nem vihettuk fel sőt meg gyumolcsot sem vihettunk fel a 6 eves kisfiamnak!

farag egy szentképet, az piff-paff azonnal szentté válik, igen komoly lesz és csak a legnagyobb tisztelettel szabad ránézni. Ha jól olvastam, ez a múzeum a legnagyobb vagy leggazdagabb egyházi gyűjtemény, hát lehet, nem ismerem az összeset, bár nagy rajongó vagyok. Ennek az egyházi palotának - mint már olvashattátok - a második emeletén található a tárlat, lépcsőn, de leginkább liften is fel lehet menni, és aztán 6-7 termen át szakadatlan kiállítás. Jegyet kell venni, akármilyen öreg vagy, és ha fényképezni is akarsz, akkor fotójegyet is, mert szigorúan rádszólnak, kérdőre vonnak több helyen is ezért. Hát nem olcsó dolog ittjartamra dolgozni, ez mindig is tudtuk. :o) Na, de a tárlat. . szóval leginkább középkori képeket látsz, templomi oltárképek, különálló festmények, itt-ott szobrok is akadnak. A legrégebbi tárgy, amire büszkék is ott helyben, az a fából faragott un. "kenetvivő asszony", azaz Mária Magdolna, ami a 12. században faragtatott és tűzvészt is átélt, megpörkölődött, de megmaradt, és egészen modern vonalai vannak. Sokfelé látsz Madonnát kisdeddel, külön szórakoztató, hogy a középkori festők hogyan képzelték el az újszülött Jézust, abszolút idétlen arcokkal, inkább felnőtt, de olykor oligofrén arckifejezésekkel, na, szóval ez is egy tanulmány. Sok időt eltölthetsz itt, ha ráérsz és érdekel, azután van még a földszinten egy kis időszaki kiálltás, jelenleg különféle szentek éremábrázolásokon, amit a fentiékhez képest nem tartottam már túlzottan érdekesnek.

Volt itt egy hasonló, azaz majdnem itt, a háborúban megrongálódott, és ezt a hasonmást a testvérváros adományozta Esztergomnak. Most úgy a széles sarkon körülbelül Kolodko Pumuklijával szemben áll, mindkettőjük ereiben német vér folyik, nyilván megértik egymást. Egyébként szép szobor, Erzsébetet mindig szépnek szokták ábrázolni, de ez még a többi közül is kiemelkedik.

Múzeumba olyan túl sok ember nem szokott járni, ezért az élmény a legtöbbször nekem marad személyesen, aztán maradok zárásig, ha akarok. De ez itt azért nem akkora anyag. . . alapvetően inkább helytörténeti tárlat, meg van egy terem, amit időszaki kiállítás foglal el. Az udvaron némi kőtár, a régmúlt darabkái innen-onnan, aztán teljesen rád van bízva, mennyire érdekel ez téged, és mit ér meg neked. Én nem bántam meg, sok minden apróság van összeszedve egy nagy teremben a városból, városról, érdemes megnézni, ha már itt eszel-iszol. pihensz amúgy is.

Hát ezért néz most ki így a szobor, nekem meg nem volt szívem hozzányúlni a kis cuccaihoz, hogy levetkőztessem egy fotó erejéig, maradt rajta a díszítés így, ahogy van. Azért remélem, valamennyire felismerhető- Ha valaki nem tudná, a Duna partján áll, a katolikus iskola kerítésén, és azért is örülünk külön, mert van már egy Kolodko Pumukli szobor Németországban, de hát az nem a miénk, igaz, a mese is elsősorban német volt, de Magyarországon is fergeteges népszerűségnek örvendett. Én meg szinte kötelezőnek éreztem a Kolodko-szobor meglátogatását.

Érdekes, hogy Esztergomban van olyan hely, ahol tucatszám van már értékelés, itt meg még nem járt senki. Nincs eldugott helyen, éppen a Liszt Ferenc szobornál található. De én voltam az egyetlen vendég. Tehát ülök, ahová akarok, enni már nem annyira bármit, mert, ha jól értettem, a kínálat korlátozott. Tehát inkább megbeszéltük, van pulykaragu-leves, meg rántott velő is lehetséges rizzsel, jó lesz az úgy? Persze, lássuk, a pulyka próbája az evés! A tulaj barátságos, szívélyes, kedves ember, elvoltunk azzal várakozás közben, hogy beszélgettünk. Megjött a leves, fura kis pohárszerű tálban volt, azt hittem kevés, de megnyugtattak, hogy elég lesz az. Egyébként nagyon finom volt! A rántott velő tartárral jött és mexikói rizzsel, szerintem ütötte a velő sima semlegességét a nagyon erősen karakteres rizs, de aztán egész jót megbarátkoztak az anyagok egymással. Tehát jóllaktam. Előre egy zéró kólát ittam, a végére meg, hogy autentikusabb legyek, mexikói üdítőt kértem, amúgy ez több volt, a kóla meg jobb volt. Most így utólag. . . hogy ezért a látszólag kis ebédért, kifizettem közel nyolcezer forintot, az nem nagyon jó ár. De jól elvoltam itt, nem bántam semmit. Amúgy alapvetőn street foodra szakosodott a hely, az öndefiníció szerint.