Böngéssz a legfrissebb simontornyai értékelések között!

A fürdőben a medencékbe jutás idősebb embereknek nehézkes, mivel a korlát nem ér lejjeb a kis medencében. Az uszoda létráján az első fok lejjebb van, így nekünk veszélyes, illetve nincs rajta gumi lap, így csúszik.

Tisztaság volt maximálisan. A szoba szép volt, tiszta, az ágy kényelmes. Az ételek finomak, bőségesek és változatosak. (Természetesen, ha valakinek a minden nap másik két féle leves, három féle főétel, három-négy féle körettel, legalább hat féle salátával valamint két féle desszert nem számít változatosnak és bőségesnek, akkor nem volt az. ) Külön kiemelném a vendégközpontúságot. Mindenki fantasztikusan kedves volt. Úgy a takarítók, a kertész, a recepciósok, a szakácsnő mint ahogy a felszolgálók. Őket külön kiemelném. A felszolgálók és különösen közülük is a testvérek viselkedését, vendégekhez való hozzáállását minden vendéglátós iskolában tanítani kellene. Nagyon jól éreztük magunkat. Köszönjük!

Az ízletes, szakmailag igényesen, sőt kreativitással elkészített ételek is gyorsan az asztalunkra érkeztek. Az ár-érték arány is rendben volt. Eddig volt hát a JÓ. Ebéd után, már az épületen kívül jutott eszembe, hogy a még megteendő hosszú autóút előtt jó lenne elmenni a mosdóba. A falon kívülről van is egy iránymutató tábla, hogy merre kell menni a WC-be. Követtem az irányt, és eljutottam az épület másik végébe, ahol, azt hiszem, a büfének nevezett részleg üzemel. Másféle környezet, mint az étterem, de itt még nem fogtam gyanút. Bementem a nőket szolgáló legkisebb helyiségbe. Nem kellett volna! Nagyon nem! Én még vendéglátóipari egységben, még ha az büfé is, nem láttam ilyen mocskot, gusztustalanságot, mint ami itt az ajtón volt. Bár az egész kis helyiség nem volt kulturáltnak nevezhető. Nem is írom le, hogy az ajtó belső oldalán, az általános kosz közepette látható folt keletkezéséről mit gondoltam. De fotón megmutatom. Még ha ez itt nem is az étterem mosdója volt, hanem a büféé, akkor is RÉMES! A többi az illetékes hatóság és a takarítók dolga. Kellene legyen. . .