Böngéssz a legfrissebb siófoki értékelések között!

világháborús mementónak látszott, és még nem találtam arra utaló információt a neten, ami ezt a vélekedésünket határozottan cáfolta volna. Nem is tudom, ki nevezte el Mementó a II. Magyar hadseregért című műnek. Igaz, van az ezt érintő alkotói folyamatról a Szoboroldalon, a kozterkep. hu-n egy a szobrásztól származó visszaemlékezés, de azt sem találom egyértelműnek ilyen vonatkozásban. Viszont az köztudott, hogy az I. világháborúból tért vissza nagyon sok sebesült férfi végtagok nélkül, mankóval, műlábbal és képletesen szólva fejetlenül, vagyis súlyos mentális és pszichés zavarokkal. Mert olyan volt az akkori harcmodor, a harcászati eszközök. És hát ott vannak a falevelek a szoboralakok lábánál, szerintünk II. Vilmos német császár 1914 augusztusában tett kijelentésére emlékeztetve, hogy Mire a falevelek lehullanak, győztes katonáim otthon lesznek. Nem lettek. . . De a lényeget illetően nem is annyira fontos, hogy az I. vagy a II. világháború poklából kerültek haza a súlyosan sebesült, megcsonkított katona férfiak. Áldozatok voltak és nem hősök, ahogy Ugor kolléga is írja. Ekként kellene rájuk és a magyar történelem gyászos korszakaira, de leginkább ezek felelőseire emlékeznünk.

De hogy mégis fiatal lélek volt, idősen is fürkésző kíváncsisággal a világra. Fiatal volt élete utolsó pillanatáig. Elfogadom, hogy így, ilyennek látta ott és akkor műtermében a festőt a szobrász. Nekünk nem ilyennek látszik a festő a szobrász művén. Megbékéltnek látjuk, aki már inkább figyel befelé, mint a külső világra, hiszen annyi mindent, mindent látott és láttatott a műveivel. Az alkotás másodpéldány, az eredetit Czóbel Béla festőművész szentendrei műterme helyén 1977-ben avatták. Ez itt 2005-ben került a térre. Czóbelnek nem volt kapcsolata Siófokkal, nem tudunk róla. Varga Imrének igen, nagyon is. Legyen hát itt minél több szobra.

Varga Imre alkotásait ismerve persze több példa is eszünkbe juthat, amikor a mű hősét leemeli a korábbi piedesztálról, és emberközelbe hozza. Ez is ilyen. Rákóczi itt még fejedelmi jelképekkel kísérve talán mégsem trónszékben, hanem egy akkor szokványos reneszánsz karosszékben ül, és ablakrácsok mögött ülve, körbezárva néz vissza az életére. Varga Imre szobrászművész Siófokhoz való erős kötődését ismerjük. De mi a kapcsolat II. Rákóczi Ferenc és Siófok között? 1705-ben II. Rákóczi Ferenc fejedelem a város mai címerének alapjául szolgáló rajzolatú pecsétet adományozott Fok falunak. 2005-ben, a pecsétadományozás 300. évfordulóján került a szobor végleges helyére, a város Fő terére. Ma már nem igazán érthető egy pecsét ilyen szintű jelentősége, de az általános írástudatlanság korában fontos bizonyító eszköznek számított, mert szerepelt rajta tulajdonosának szimbolikus képe. Rangot, elfogadottságot képviselt.

Mivel nemrégiben voltunk néhány napot Debrecenben, ahol a híres Református Kollégiumot is meglátogattuk, azonnal felismertük A professzor című szoborban Hatvani Istvánt, a kollégium 1700-as években működött nagyhírű polihisztor tanárát. Most utólag azt olvasom, hogy érthetően Debrecenben van a szobor eredetije, ez itt másolat. De mi sajnos az eredetit nem láttuk a cívisvárosban, tetszett nekünk ez a siófoki másodpéldány is nagyon.

Varga Imre alkotását a Jókai parkban, a Petőfi sétány mellett állították fel, mivel nem messze innen, a kikötőhöz közel található, az ún. Krúdy-villa. Az író ebben a házban töltötte 1914-től 1919-ig minden nyarát. Ez a másolati remekmű itt Az öreg Krúdy nevet viseli, míg a nyíregyházi eredeti a Hazatérés elnevezést kapta. A két szobor azonban másban is eltér egymástól, mivel a Siófokon lévő Krúdy kalapot visel és a hintójára lépcső vezet fel, míg Nyíregyházán hajadonfőtt ül hintajában az író, ahová nem segítik lépcsők a feljutást. Ő tehát ott a fiatalabb. A nyíregyházi változat mellett nem látok a fotókon olyan oszlopot sem, mint amilyen Siófokon értelmezi a művet. Egyik oldalán az író neve születési és halálozási dátumával, másik oldalon ez olvasható: Egy sóhajtásra itt pihent Illés borzasztó szekere. Illés próféta földi élete végének utolsó eleme volt ugyanis a tüzes szekér. Jó tehát, ha az író mellé felmászók fotózkodás közben ezt is tudják. . .

Nem tudom, mennyire van ez azzal összefüggésben, hogy itt született az elmúlt évtizedek szerintem legnagyobb magyar szobrásza, Varga Imre. Ahol egy ilyen művésznagyság születik és lokálpatriótaként tartja szülővárosával a kapcsolatot, ott nyilvánvaló lehet a plasztikus művészet iránti köz-vonzalom, ami kiterjed más művészek alkotásaira is. Varga Imre alkotásai tehát érthető módon jelentős számban találhatók meg az itteni köztereken. A listában 11-et találtam. Ugyancsak számos műve van Siófokon a fiának, Varga Tamásnak is, aki apja nyomdokain szintén szobrász lett. Kezdjük is hát a siófoki szobrok bemutatását kettejük találkozásával. A kikötő bejáratánál, a Rózsakertnél áll a fiú alkotása, amely Varga Imre, a Nemzet Művésze címmel állít emléket az apának. Naplementekor jártunk ott, ezért a képeken az alkony sárga fénye festi be a szoboralakot. Mondhatni stílszerűen, mert Varga Imrét itt megfáradt, idős embernek láttuk. Arcán bölcs rezignációval ül a padon. Valahová a távolba, el, messzire a Balatonra néz a művész. A pad másik oldalán a tó ismert legendájából a Sió tündérének kis alakja látható. Bár mi először arra gondoltunk, ő a művész éteri múzsája. De hát így is lehet.

A recepción a fiatalember mosolyogva, tisztelettel köszöntött minket, majd a négy nap programjait vázolta fel. Természetesen a fő szempont egy szálláshelyen a tisztaság kérdése. Elismerésünk a személyzetnek a munkájukért, figyelmességükért, délelőtt - délután felkerestek minket , mire van szükségünk? Étkezések. Hirtelen nem is találok szavakat a minősítésre, szinte elmondhatatlan. Akik az éttermi részen, vagy akár a bárban dolgoznak, mind kedves, mosolygós, figyelmes kollégák. Az ételek fenomenálisak, ízletesek, változatosak, gusztusosan tálalva. A fő ételeken kívül a gyümölcs és az édesség kínálat is sokrétű. Erdélyi Baba ajánlásai, kedvessége, az ételek iránti szeretete megható. Köszönet a személyzet minden egyes tagjának az áldozatos, nehéz munkájukért! ! ! A pihenésünk kiteljesedett a wellness részlegen. A víz hőmérséklete tökéletes, a szauna használat után szinte kicserélődtünk, felüdültünk. Bátran kijelenthetjük, hogy ez a hotel a vendégekért van! Barátnőim nevében is mindent köszönök. Tisztelettel: Németh Imréné

A több szakaszban véghezvitt funkcióváltás és a teljes körű rekonstrukció eredményeként most egy kifejezetten szép építményre nézhetünk fel lentről, és vehetjük igénybe a szó szerint benne rejlő lehetőségeket. A földszinten van a Tourinform Iroda és a jegyiroda, ahol a torony meglátogatására fizethetünk be. Két panorámalift viszi fel a látogatókat az egykori víztartályba, ahol az alsóbb szinten tavaly Varga Imre, a Siófokról származó szobrászművész születésének 100. évfordulója, a felső szinten pedig Siófok várossá avatásának 55. évfordulója alkalmából nyitottak látványos kiállítást. Mi csak a Varga Imre-szintet néztük meg, ahol egy nagyon jól rendezett kiállítást találtunk, méltón a jeles szobrászművészhez. De ha néhány lépcsővel lejjebb megyünk, akkor a kilátóteraszon találjuk magunkat, amelyet körbejárva 360 fokos, igazi körpanorámát élvezhetünk a város és a Balaton látványával. Erősen tériszonyosoknak nem ajánlott, ám talán még nekik is megéri kilépni a komfortzónájukból a teraszra.

Nem nagy igény a Balaton-part legtöbb szálláshellyel rendelkező városában. Gondoltam. . . Aztán hamar belevesztem a nehézségekbe, szinte több időt töltöttem a kereséssel, mint amennyit végül Siófokon voltunk. Merthogy sok szálláshely szeptember 15-ig van nyitva, utána bezár. A nagyobb szállodák ilyenkor konferenciáztatnak, az egész ház tele van náluk. A kisebb, butikhotel jellegű helyek pedig sorra mondták, hogy náluk éppen tulajdonosváltás van, amíg ez nem rendeződik, nem fogadnak vendéget. . . Ehhez tudnék mit hozzáfűzni, de nem teszem. Végül volt mégis két-három címem, amelyek közül választhattunk. Ehhez azonban már felhívtam a helyi Tourinform Irodát, segítsenek az ismereteikkel. És mert az ő javaslatuk megegyezett a nálam is első helyen lévő Villa Marina Inn-nel, ide foglaltam le a két éjszakát. Az ügyintézés gyors, korrekt volt minden szempontból. Megérkeztünk hát a kikötőnél lévő, a Balaton-parti rózsakerttől pár lépésnyire lévő valóban villa épülethez. Valamikor a múlt század 20-as, 30-as éveiben épülhetett és nemrég lett rendkívül igényesen felújítva. Kicsit olyan, mintha nem is villa, hanem egy romantikus várkastély lenne. Belépve azonban modern elegancia és kényelem fogadott bennünket. És egy kedves fiatalember, akitől megtudtuk, hogy mi vagyunk az egyedüli vendégek. Így lettünk villalakók! Egy hatalmas szobában, amelynek négy oldalából három majdhogynem üvegfalnak mondható a hatalmas ablakokkal. A reggeliért pedig csak a villával szimbiózisban lévő népszerű Mustafa Étterembe kellett lesétálnunk. Mindez nem volt olcsó, de csodás volt! Csak ajánlani tudom!