Pár napig a törzshelyem volt

Miért is volt a törzshelyem? Hát izé.... nem volt sok választásom. A Moni vendéglője a térségben egyeduralkodó, monopolhelyzetben van. Nem is tudom, talán Fehérgyarmattól keletre egy amolyan 30 kilométeres kört lefed, máshol te nem eszel, mert nincs hol. Még az innen 15 km-re lévő Tiszabecsen is, a Bornemisza Kúriában, ha kérsz vacsorát, akkor az azt jelent, hogy a Moni vendéglőjéből hozzák ide. Nincs ezzel semmi baj, mert aranyos, kedves hely, jól is főznek, a baj azzal van, hogy ha a környéken kirándulgatsz, akkor egész nap étlen-szomjan mászkálsz, mert nincs hol enni. Azaz, mindig visszajössz ide. A vendéglátóhely amolyan kétosztatú, a bejáratnál lévő nagyobb, igénytelenebb, fűtetlenebb helyiség a helyi kocsma, a megfelelő vendéggyülekezettel, fizikai munkában megfáradt arcok és ruhák markolják az olcsó sörüket, mint az ország bármely más falujában. Az előkelő úri népség, mármint aki vacsorázni akar, az egy belső teremben telepedhet le, én minden este itt telepedtem és rajtam kívül senki az égvilágon. Én voltam "A" vendég. Rendes az étlap, barátságos a kiszolgálás, laza is egyben, egyszerű ételek, de elég jól elkészítve és elég olcsón is adva. Első nap csirkebrassóit ettem, nagyon ízletes volt, uborkát kértem mellé. Aztán volt, hogy este bebotlottam, és barátságosan felajánlották, hogy maradt délről egy kis húsgombóc-leves is, azt is lehet még enni... volt, hogy rántott csirkét ettem, volt, hogy tükörtojásos natúr csirkeszeleteket, mindig bőséges volt, soha nem maradtam éhen, eliszogattam hozzájuk pár Cappy-t. Mindent összevetve jó szívvel ajánlom őket én is másoknak!