Izzik a nyári délután

Egy a Kossuth rádióban hallott interjú során kaptam fel fejem a vendéglátóipari egység nevének említésére. Megjegyeztem, amint valami születésnap, évforduló következik, ide betérünk. Így ért minket nejem fenyegetően kikerekedett születésnap - száma, nosza, adjuk meg a módját egy remek helyen!

Kora nyári, ragyogó napsütésben fordultunk be a csárda parkolójába. A hely meglehetősen teli volt, de előre foglaltunk asztalt. Hagyományos csárda feeling, ahogy kell. Kis horgász tavacska helyezkedik el az étterem mellett. Barátságos, mosolygós személyzet, terjedelmes étlap, bőséges választék.

Jómagam harcsa halászlét ettem tésztával, utána birkapörköltet kértem, Herman Ottó ízlése után. Majd meg is jött - a marhapörköltem, amihez szórakozottan hozzá is fogtam. Kisvártatva viszont megérkezett a pincér hölgy - a neves polihisztor ajánlását élvező fogással. Zavart pillanatok, ő ott áll a derék gyapjas méltó módon elkészített földi maradványaival, miközben én a marhát majszolom, amelyet közben lehet, hogy egy másik vendég vár reménytelenül.

Hamar tisztázódott a félreértés, ők tévedtek, természetesen a birkát is elvihetem, mint fájdalomdíj, a ház ajándéka. Én így csak jól jártam, a látogatást követő napon el is fogyasztottam a becsomagolt fogást.