Hangulatos csárda jó konyhával

A magyar konyha fogásait néhány nemzetközi étellel kiegészítő széles választék nem eltúlzott, s ami a legfontosabb, nem abból adódik, hogy tízféle töltékkel rántják ki a csirke- és pulykamellet. A főételek mellé köretet is adnak, nem dolgoznak a bevett feltét/köret rovatokkal, de a köretek jellemzően a megszokott, hagyományossá vált paradigmán belül maradnak.
Kínálnak többek között hagyományos reggeliket, tatárbifszteket, libamájas libatepertőkrémet, vadgombakrémlevest, ponty- és harcsahalászlét, tejszínes gombás harcsapaprikást kapros túróscsuszával, citromfüves joghurtban marinált csirkecombfilét mediterrán salátafészekben hercegnőburgonyával, vörösboros szürkemarhapörköltet, marhabélszínt libamájjal és királyrákkal, somlói galuskát és fahéjas morzsában bundázott tejbegrízt vörösboros szilvalekvárral.
Öt bort tartanak kimérve a helyinek mondható soltvadkerti Font pincészettől, s további tíz minőségi magyar tételt a Bortársaság válogatásában, ezek közül kérhető kettő decire is. A sörök nagyipariak, a kommersz tömények között a Bolyhos pálinkák jelentenek némi felüdülést.
A kiszolgálás udvarias, lehetne szívélyesebb.
A kétezertízes évek elején két ízben jártam itt többedmagammal, rendeltünk sokféle ételt a halászlétől a sült kacsacombon, vegyes haltálon át a túrógombócig, kisebb hibák akadtak, de összességében kifejezetten meg voltunk elégedve. Ha nem esne kívül a hely a szokott útvonalaimon (M3, M5, M7, M1) biztos, hogy gyakrabban fordultam volna meg itt az elmúlt tíz évben.
Legutóbb remek haltepertőt ettem, amit ügyesen dresszingelt igényes salátával és korrekt majonézes mártással körítettek. A mellé adott ipari, átlagos kenyér friss volt. A csülkös pacal is jól sikerült, ízre, állagra egyaránt. A kovászos uborkával még lehet kísérletezni, túl sós volt és az erjedési folyamattal is lehetett némi probléma.
Tisztes négy pont.