Nagyon jópofa kaland

Nos, a biztonság kedvéért letelefonáltam előre, igaz-e, vannak-e, nyitva van... stb. Persze, menjek csak, aztán a Látogatóközpont, Várgondnokság stb. ott kell majd jelezni. Hát én mentem. Szép, modern intézmény ez a várgondnokság, emeletes, parkolója, recepciója is van. Kicsit vártam a recepció előtt. Egy helyi nő jött be utánam, de azonnal lefoglalta a magánügyeivel az ottdolgozókat, én csak ültem, mint hülye outsider és vártam a soromra. Aztán én is jöttem. Mondtam, hogy a tájház érdekel és meg is beszéltem. Na, azt a zavart!! Gyerekek, van itt valaki, aki a tájház után érdeklődik! Mi legyen vele? Miért, mi lesz, megvernek? De nem tudjuk, hol van annak a kulcsa, nem tudjuk, melyik nyitja, szóljatok már az izének meg a mizének, itt van egy nagyhalom kulcs, melyik az? És melyik mit nyit? Hűű, jöttek a szakavatottak, azok se tudták. Talán ez lesz az. Én hülyén néztem, miért, még soha senki nem volt a tájházban? De, de biztos... Na, ki menjen ki ezzel az emberrel? Menj te! - mondták a nőnek. De ő még sohasem volt kint. Hát akkor majd most. Aztán kiléptünk, mentünk kettesben, sétálgattunk, nincs is ez olyan közel, közben megbeszéltük ki vagyok, mi vagyok, azt is, hogy a hölgy ki, honnan jött, nagyobb városból költözött ide, a férje nagyon ügyes, mindenfélét csinál. Egyszer csak odaértünk, és a nagykupac kulcsból a nő azonnal rátalált a megfelelőre, sőt, egész végig mindig megtalálta a jó a kulcsot, pedig sohasem volt még korábban a kezében! Szerencsemalac, ezen végig jókat poénkodtunk. Több ház van, az első nem is olyan régi időket tár fel, inkább a közelmúltat, nem is régi parasztház, csak egy vidéki ház és körülbelül a Kádár-kor relikviáit tartalmazza. Az én kisvárosi gyerekkorom, kamaszkorom hagyatékát. Volt min szórakozni az biztos! Meséltünk egymásnak, inkább én segítettem, hogy mi micsoda, a hölgy jóval fiatalabb volt nálam. Amikor végignéztük a helyi szocializmust, akkor átsétáltunk az udvaron keresztül a még régebbi múltba, és itt sok "régi" eszköz volt. Kedves és mókás kísérőm általában így vezetett fel mindent, hogy ez is egy régi eszköz ám, meg az is valami régi eszköz... én meg néha megpróbáltam elmagyarázni, hogy mi is az a régi paraszti eszköz. Hát így szórakoztunk egy órán keresztül, de nem bántam meg semmit, jópofa látogatás volt ez, legalább a helyi erőket megismertettem a helyi tájházzal, és, mint ki jól végezte dolgát, visszasétáltunk vigyorogva és elköszöntem onnan. A képeket meg látod...