Valamilyen emlékhely

Hopp, látom ám az ország térképén, hogy Árpád emlékhely, fel is kérem szépen ide a helyet az ittjartamra, tervbe is veszem... Kérdezem Füzérradványban a parkoló kapujában vámot szedő dolgozólagos illetőtől, hogy hol is ez az Árpád emlékhely? Mert valahol itt kellene lennie... Itt? Árpád emlékhely? Hát a hölgy ezer éve itt él, itt dolgozik, de nem hallott még róla soha. Híjnye az áldóját, hát csak nem becsaptak az információim? Keresem az interneten, hogy ne mutatkozzak már hülyének, a hölgy már szintén kíváncsi is rá, hogy a kányát akar itt ez az öreg, aztán megtalálom, mutatom... Ja, hogy az, azok valami gyökerek,,, hát van, olyan van... itt van a parkoló mellett. Na, így jutottam ide. Ez is a trendi folyamatok része, mindenhol faragnak valami hősies fát, a manó tudja, honnan, de tele van az ország fafaragókkal, mind nagyon érti a dolgát, itt most a gyökerek azok, hogy a Károlyi grófok csak adtak, hősiesen védték a hazát, meg aztán olyan jók voltak, hogy na! És hát Árpád vezér meg itt foglalt helyet nekünk, hogy a grófok szép kastélyokat építtethessenek a jobbágyokkal, ahol vígan élnek és vadászgatnak. Az aktuális korszellem meg éppen az, hogy minden gróf, herceg, báró és király nagyon nagyszerű és jóságos volt, és hát ők a magyar nemzet nagy gyökerei, meg még az égbe is nyúlnak. Valahogy erről szólnak ezek a fák is.