Megéri bedolgozni magad

A gacsályi középkori templom betámadásos volt, úgy értem, nincs állandóan nyitva, mint 6-7 más templom a vidéken, nem volt előre telefonon tisztázva, aminek sokszor az a veszélye van meg, hogy hát nem tudod pontosan megmondani előre 300 kilométerről, hogy mikora érsz oda, szóval vannak ezek a helyben kinyomozós esetek. De nem kell feladni. Van a nagy épület, a csúcsos, az a templom, és mellette van a kisebbik, az lehet a parókia. Ha mást nem találsz, mész a parókiára. Itt évek óta nem járt senki, pedig kívülről szépen fel van újítva, és csak 30 méter a templomtól. Az ajtón két cédula, két lelkipásztor nevével. Állítüólag az egész komplexum egész évben nyitva, a nap legtöbb órájában. Nem. Abszolút zárva van. Két lelkész lenne? Hívom a baloldalitk, a régebbit. Szegényember fel is veszi, és kézzel-lábbal tiltakozik, magyarázkodni kezd, hogy ő évek óta nem illetékes itt, nem is tudja, miért van ott a neve. Hát akkor hívjuk a másikat. Az meg a világ túlsó végén lakik vagy tartózkodik, de majd kerít esetleg valakit, aki majd idejön és majd... Én addig ténferegtem a környéken. Jött is a bicviklis valaki, kedves, csendes, idős ember, később még egy asszonyság is jött, talán ő is riasztva lett, szóval beszabadultam. Ezeknek az embereknek fogalmuk sem volt arról, hogy mi van kiírva a 30 méterre lévő parókián. Talán le kellett volna szednem a régi, érvénytelen papírt, hogy ne zaklassák tovább a nem illetékest, de hogy jövök én ahhoz, hogy önkényesen templomokról cédulákat szaggassak le? Aztán sokat beszélgettünk a férfiemberrel, érdekes, viszonylag szűk mezsgyén értelmezi a világot, én meg közben lelkesen rohangásztam gyönyörködni a templomban. A karzatra is felsurrantam,, ember elismerőleg nézett, mondta, hogy ő 70 éve van itt, de még soha nem ment fel oda a karzatra. És úgy nézett rám, mintha palack és serpa nélkül mentem volna fel a Csomolungmára. Na, nem szaporítom a szót, gyönyörű ez a templom, a múltunk, ezeknek az embereknek a múltja ivódik a falaiba, menj el, nézd meg!