Galyatetőn ősszel .

Egy szép őszi napon arra jártunk és ebédelni szerettünk volna. Más éttermet [moderálva - a szerk.] nem is próbáltuk meglátogatni, csak nagyon kevés időnk volt az étkezésre. Az összes étterem, vagy annak látszó hely kihalt volt, vendég sehol, pedig az éttermek teraszain is lehetett volna még kiülősen ebédelni, s a vendéghiány sosem jelent jót egy étteremnek.Már hazaindultunk, amimkor elmentünk a Táncoló Kecskék előtt, ahol több autó is állt,ebédeltek, söröztek a vendégek.A hely tiszta, nyugodt környezet, apró kis étterem, semmi luxus, de jónak, megfelelőnek látszott. Az étlap ötletesen az asztalon teriték alátét formájában található, nem kellett kérni a felszolgálótól, aki egyedül dolgozott, a forgalom nem indokolta másik, vagy több pincér jelenlétét.A hölgy kedves, segitőkész volt. Az étlapon hagyományos fogások az átlagosnál jóval magasabb árakon, de tudjuk, hogy Galyatetőn nemcsak az étel árát kell megfizetni, hanem a hely különlegessége, szépsége sokat nyom a latban. Ráadásul a fekvése miatt sokkal többe kerül ott fönn éttermet üzemeltetni, árút beszerezni, stb.Ahány ház, annyi szokás, ahány konyha, ahány szakács, annyi íz.Az általam rendelt marhapörkölt nokedlivel rossz nem volt, de állagra, ízre nem a legjobb, és mennyiségre is kevésnek találtam. A férjem mindig a juhtúrós sztrapacskát preferálja füstölt csülökkel. No, ez volt a nagyobb csalódás.Egy kis tálkában a tészta, gyanitottam, hogy nem sztrapacska volt, hanem nokedli, ami az én köretem is volt.Füstölt csülöknek nyoma sem, hanem füstölt tarja apró darabokra kockázva és a tésztához keverve,igen kevés és köszönőviszonyban sem volt a nevében jelzett húsétellel.A számla mint emlitettem, az átlagnál jóval magasabb.Nem mondom, hogy nem ajánlanám senkinek, csendes, tiszta kis étterem, de nem voltam lenyűgözve sem.