Unokás kalandozás

Többfele jártam már unokáimmal az ország különböző üdülőhelyein, s van elég tapasztalatom annak megítéléséhez, mennyire gyerekbarát egy szálloda. Galyatetőhöz meg még az a szubjektív emlék is hozzákapcsolódott, hogy 20 évvel ezelőtt szálltam meg utoljára ott, még a felújítás előtt, kétszer töltöttünk el családi karácsonyt a szállodában, akkor persze majdnem felnőtt gyerekeim társaságában, még nem nagymamaként.
A felújítás remekül sikerült, a tágas fogatótér szinte beszippantja az embert, s ugyanakkor remek hely délutáni kávézásra. A wellness-részleget nagyon élvezték unokáim, hasonlóképpen a mini vadasparkot is. Legnagyobb sikert a játékszoba aratta, bánatomra, mert én szívesen kirándultam volna, de csak a kilátóig jutottunk el. Mindenkinek ajánlom,
az épület miatt is! Már emiatt is vissza kell térnünk, a jeges szél miatt nem tudtunk fölmenni, így a kilátást nem élvezhettük.
Az ételválaszték kiváló volt, a kölykök sokszor a bőség miatt nem tudtak dönteni. Szerencsére senki sem akadt ki viselkedésükön, bár én néha legszívesebben láthatatlanná váltam volna.
Classic szobában voltunk, kényelmes volt, de némi facelift a berendezésre ráférne. (Bár így nem kellett attól tartanom, hogy a gyerekek kárt tesznek hiper-szuper tárgyakban.
Galyatető az a hely, ahová visszavágyom, talán most inkább nyáron, mert eddig csak télen jártam ott.