Az állandó megálló

Van ez a bizonyos geleji pihenőhely, tulajdonképpen origó és találkozási pont, akárhová megy az ember, vagy akárhonnan jön, itt valahogy mindig meg kell állni... tankolás, WC, kávé, Budapestről, Szlovákiából, Romániából, Debrecenből, akárhonnan. Régen mindig itt a parkolóban találkoztak a nagy maffiózó csapatok, ukránok (Kárpát-aljaiak) itt sefteltek románokkal, németekkel, másokkal, a setét leple alatt, aztán pakoltak át cuccokat. Mi meg grillcsirkét ettünk sokszor a Shell kútnál. De a világ fejlődik, halad, vannak változások. Oda beszéltünk meg találkozót pénteken, ott is találkoztunk osztálytársaimmal, de nem a Shell kútnál, hanem mögötte van egy (számomra) új intézmény, egy hatalmas étterem, bevásárlóhely, szóval, ide ültünk be kávézni. Még az is felmerült bennünk, hogy lehet, hogy itt kéne enni, hiszen éppen akkor hozták elő, nyitogatták sokka a korlátlan fogyasztásos ebéd edényeit, és megszimatoltuk, nagyon csábító volt! De nem így készültünk, szóval most csak az üdítőzésemről, kávézásomról számolok be, meg azért is, hogy más is tudjon róla, készüljön rá. Ez a nagy, szürke-piros cucc az, amit a képeken láttok.