Nekem nem volt ilyen szerencsém, éppen nem volt otthon a településen, így csak közvetlenül léptünk kapcsolatba, kifejeztem vágyamat, hogy megnézném a templomot, az édesen szép lány a kávézóból meg telefonon lebeszélte a grófnővel, aki bizonyos mértékig személyes információkat súgott a bejutást illetően. Naná, itt van egy ilyen erőteljes református templom, aztán majd pont én nem megyek be. Dehogynem. A grófnő intelmei alapján bejutottam, vigyáztam mindenre, szép, szakrális, izgalmas hely ez. A kastélyhoz kötődik. Látod, itt is csak úgy a falon lóg a szószék, semmi grádics nem vezet hozzá kívül, de jól tudjuk, hogy - valahol csak fel kell jutni - a falon belül van, és mi sem izgalmasabb, mint az ilyen titkos utakon járni. Még egy erős emlék is maradt, van az oldalkijáratnál egy amolyan múzeumféle rész, de tök sötét volt azokban a zugokban, villanyt meg nem akarok kapcsolgatni senki távollétben, de. . . . ott sompolygok a sötétben, egyszer csak kattan a mozgásérzékelő, és paff, felkapcsolódik a fény. . . és ott ül. . . áááá, látod a képen! Szóval ott ül Kálvin János és te sikkantasz, mint egy rajtakapott szűzlány, meg szökkensz is egyet reflexszerűen. . . na jó, ezt csak úgy mesélem, hiszen a szlogen: "élmények első kézből".