A derék sertések széttrancsírozták a sírhelyet mindenféle szakértelem nélkül, a fiú segítségért futott, segítség jött, de egy csomó aranytárgyat szétrágtak a disznók meg szétlopkodtak a környék lakói. A híres-neves aranyszablya meg legendává lett, a leletegyüttes jó része múzeumba került, és mindez körülbelül 100 ével ezelőtt történt. A sírban fekvő valahai férfi honfoglalás-kori lehetett. Kineveztük nagy-nagy magyarnak, bár nem is biztos, hogy az volt, de azért miért is ne? A helyiekből egy nagy társaság alakult, igen nagy magyar lett minden, a település többi emlékművét is ez az aranyszablya egyesület koordinálja. Egyébként ez szép dolog, legalább van valami közös cél, van kulturális gyökere, még ha néha a legendák vizére is evez. A saját történelem önfényezése meg úgy vonzza az embereket, mint a mágnes. Szóval, az ominózus helyen kialakítottak egy kultikus történelmi emlékhelyet, ez amúgy 4-5 kilométerre van a falutól, de szépen ki van táblázva-kövezve mindenfelé, egy darabig, még autóval is járható az út, de az utolsó kilométerek garantáltan gyalog, mert a hetek óta dühöngő kánikula ellenére mélyen elsüllyedő mocsár időnként az út, nekem is sikerült bokán felül belecsúsznom néha. De legalább hűvös. árnyas erdőben kirándulsz. A helyen meg kialakítottak egy fából faragott szobrokból álló törzsi gyűlést, nagyon látványos, ott áll a hét vezér, egyesek öreg paraszt, vagy néha karíkatúraszerűek, de hát annyiféleképpen láttuk már az ősöket ábrázolva, hogy meg se hökkenünk! Mind nagyon hősies, na! Tényleg ajánlom, menj el, nézd meg, ne hagyd, hogy az idő megint feleméssze ezt a helyet is! Jó túrázást!