Nem szokványos Kolodko

- Aztán milyen apropóbú? Aztán milyen apropóbú? - hallom a fél fülemmel, majd leesik a húszfillér, hogy nekem szól a kérdés.... nem sokan járnak a perzselő nyárban a környéken, de egy botjára támaszkodó öregúr engem pécézett ki a "megszólítással"... hát csak odamegyek, hogy tisztesség ne essék, de csak megtudom, hogy mi a problémája? Odaballagván közlöm, hogy fényképezem ezt a kis Kolodko szobrot, meg meg akarom örökíteni. Milyen apropó kell ehhez még? Hát ő csak kérdezgeti... na, én meg csak válaszolgatok. Mondom, Kolodko, a nagy és híres szobrász, aki számtalan ötletes apró szoborral írta be magát a magyar kultúrtörténetbe. Mert az egyik az ő felesége, mondja a bácsi. Hogy mi? Ilyen a felesége, ez a lapos, kétdimenziós és szimmetrikus? Hát, gratulálok... szóval így mulattuk az időt a helyi erővel. Próbáltam szóba hozni más szobrokat is a településről, Kolodkót, nem Kolodkót, de nem nagyon volt képbe az öreg. Hát tovább fényképezgettem. Ez egy híres csárdás, mármint a hármas, és a megvalósítás nem annyira kolodkós, hiszen a művész inkább realisztikus de karikírozott művecskéket hagy maga után, ez pedig egy megkomponált térformáció. Középen a legény két tomporra nyúl, az asszonynép meg két szélen félkarikát formáz. De van az egésznek ötlete, lendülete, kiállása, még stabilitásában is. Elgondolkodtató, szerethető, emlékezetes. Sokféle gondolat pattan ki ebből a zseniből, ez is egy útja ennek.