Méltatlan

Szépen ívelt falak, stukkók, végül is egy kastélyban vagyunk. Az építész anno megtette a magáét. A többit már az üzemeltetőnek kellene hozzáadni, hogy a tartalom is méltó legyen a formához. Három helyiségből áll a cukrászda, a középsőben folyik a kiszolgálás. Illetve árusítás, hogy pontosak legyünk. Egy átlagos süteményes vitrin, kommersz tárolópolcok és -állványok, márkajelzéses jégkrémtároló, az összhatás kifejezetten snassz. A kiválasztott, kifizetett termékeket a vendégek maguk viszik a csili-vili tükrök alatt elhelyezett szépséges asztalokhoz. Ami természetes egy gyorsbüfében, de itt nem túl stílszerű. Az italokat és kávét kiadó pult sarkában gyűlik a szennyes edény, a vendégek hordják oda jobb megoldás és gondos személyzet híján a sorban állók könyöke alá, ha le akarnak ülni a megüresedett asztalokhoz.

Kártyával akarok fizetni, elvben lehet, gyakorlatban nem, háromszori próbálkozás után feladom. - Már megint nem működik ez a vacak - közli a hölgy a kolléganőjével sóhajtva. Ettől függetlenül - hallótávolságban ülök - minden új vendégtől megkérdezi, hogy kártyával vagy készpénzzel óhajt-e fizetni. Vicces. Vicces?

Majd' elfelejtettem: az erdei gyümölcsös torta finom volt. Még jó, hiszen I. osztályú helyen járunk, nem igaz?

(Fogas kérdés, hogy ajánlom-e a helyet. Hiszen a kastély területén máshol nem juthat enni-, innivalóhoz a látogató. Ha éhes, szomjas, pláne ha gyerekkel van, nincs más választása. Javaslom vigyen magával elemózsiát, a kastélykertben sétálva nyugodtan el is majszolhatja.)