MAJDNEM TÖKÉLETES

Érdeklődésünkre a szálloda recepciósa ajánlotta, hogy a Smarniba menjünk vacsorázni. A név alapján voltak kicsit fenntartásaink, hogy ez valami egyszerű, házias étkezde lehet, de az egész napos kastélybeli programok után már fáradtak voltunk, a hideg is egyre erősödött, és ide csak át kellett sétálni a főút másik oldalára. Már ahogy közeledtünk, nőtt a hely iránti bizalmunk, mert egy hajdani gazdasági épületnek kinéző nagyobb házat láttunk igényesen, stílusosan felújítva. Az ablakokon benézve pedig már nem volt kérdés, hogy: Itt a helyünk! Szerencsére kaptunk is egy kétszemélyes asztalt és nagy figyelmet, szakszerű, gyors kiszolgálást! És élveztük a hely megnyugtató eleganciáját, mellettünk a szépen díszített karácsonyfa látványát.
Az étlap kicsit meglepő, leginkább a főételeket nézve, mert nem hosszú a kínálati lista, valahogy mégis vegyes képet mutat, nemigen tűnik valamely koncepciót követőnek, és a sokak által nem kedvelt halételeken túl nem különösebben minőségiek az alapanyagok. A párom például szereti a borjú bécsit, itt viszont rántott malackarajt kínálnak... Viszont a szarvas ragulevest tökéletesnek ítélte. Én pedig nagyon elégedett voltam a tépett marhaburgerrel, már régen szerettem volna ilyet enni valahol (igaz, a hamburgerzsemlét nem ettem meg, az ugyancsak feltálalt házi steak burgonyát finomabbnak találtam). És a befejezésül választott répatorta! Tegyük hozzá: erősen újragondolva! No, az maga volt a csoda! És ami nekünk külön sokat számít, hogy a vacsorához Takler Merlot-t ihattunk! Majdhogynem aranyárban mérik, de étkezéshez nekünk ez a kedvenc.