Megrendeltük a leveseket. Harmadik pofon: 30 perccel később visszajön a pincér, hogy nincsennek azok a levesek, amiket rendeltünk. Ok, mi van? Csak húsleves. Hát legyen. Az ételek finomak, főétel mérete ok, de hogy a gyerekmenü az gyorsfagyasztott halrudak kisütve…. . Azt talán még én is képes lennék valahogy összeütni. A főfogás után 30 perc várakozás. A teríték az asztalunkon, nem viszik el. Már 3 pincér van a helyiségben, miközben 4 asztalnál fogyasztanak, de biztos elfoglaltak. Gyerekek nyüzsögnek, így kimegyek a pulthoz, hogy fizetnék. Írja a blokkot a pincér, és várja hogy fizessek, de a desszert, amit kiszámlázott, az eszébe se jut. Odaadom a bankkártyám, és az igazi csalódás csak ekkor jött. A pincér vár, én is. Majd megkérdez, hogy akkor mennyit írhat? Tessék? ? ? ? ? Ilyen erőszakos módon borravalót kikövetelésében még nem volt részem. Mondtam, amennyi a blokkon van. Csak vár, és ingerülten kérdezi, hogy valamivel nem voltam elégedett? Gondoltam, mi lenne, ha igen, akkor is hagy döntsem már el én, hogy akarok-e borravalót adni. Mondtam, igen a kiszolgálással, mert fél órája nem szedik le a terítékünket, és oda se jönnek hozzánk. Válasz: Mert itt frissen sülteket szolgálna fel, és láthatom mekkora a forgalom! (ismént: 4 asztalra 3 pincér! ! )
De mondom, mi a desszertre várunk, amit még fizetés után se akarnak kihozni. Erre ő, odaszol a társának, hogy hozzál már fel két kókusz golyót. A válasz, hogy az elfogyott. A pincérünk: Akkor valamit, ami még van. Mi van? ? ? ? Ok, nem kér elnézést miatta, de meg se kérdez, mit szeretnénk? Majd mivel nem kapott borravalót, ezekután ennél még durvább hangnemben folytatja. Odajön az asztalunkhoz és megjegyzi, hogy most akkor miattunk fel kell töltenie a fogvájó tartót. Na ekkor kérdeztem vissza, hogy esetleg nem leszedjek és kitakarítsak helyette? Persze mondtam, nyugodtan megnézheti a zsebeinket, oda dugtuk a fogvájókat. Ez már több mint kicsinyes hely. Lehúzós pincérekkel.
