RÖPKE UTAZÁS A KIRÁLYI MÚLTBA

Korábbi gödöllői látogatásainkon ez az épület kimaradt a programunkból, mert a covid, majd tavaly télen a fűtési költségek megugrása miatt zárva volt az épület. Pedig ezt látni kell, a ritkasága és a szépsége okán.

A funkciójához illő megjelenésében is királyi épület feladata az volt, hogy az uralkodópár Ferenc József császár és Erzsébet királyné kényelmét szolgálja, akik Gödöllőre, az általuk ajándékként használatba kapott kastélyban való tartózkodásaikra érkeztek ide a fővárosból. Az elsőre felhúzott egyszerű, faszerkezetű pavilonépület helyett az Északi vasút az 1880-as évek elején építette meg a második várót, amelyet rekonstruálva ma is láthatunk.
Az ismeretlen tervező neoreneszánsz stílusban álmodta meg az egyszintes, kupolájával együtt mégis kétszintesnek tűnő Királyi Várót. olvasom egy ismertetőben. Ismeretlen tervező vagy mégis Ybl Miklós alkotása lenne az épület, ahogy sokan szeretik hinni? Ahogyan a helyi vezetőnk, egy idősebb hölgy is állította. Erről határozott állásfoglalást azonban nem találtam még szaklapokban sem, de az épület műemlékké nyilvánításakor Ybl Miklóst tüntették fel tervezőként.
A II. világháborús harci cselekmények nyomán súlyosan megrongálódott épületen végzett primitív állagmegóvási munkálatok nem sokat segítettek, ezért 2010-re rendkívül rossz állapotban került. Akkor azonban az épületen a Norvég Alap támogatásának köszönhetően(!) teljes külső és belső rekonstrukciót hajtottak végre.
A vonatról a tágas középső helyiségbe, a Hercegi Váróba érkeztek, amelynek a berendezését bordó kárpitú selyem zsöllyék és pamlagok adták. Ez a nagy váróhelyiség most némiképp sivár képet mutat, tényleg váróteremnek éreztük, hiszen mi is lenne a fal mellé állított székeken kívül egy ilyen helyen? Ottjártunkkor legalább volt egy szépen feldíszített karácsonyfa, mellette egy hanukia. Jobbra Erzsébet királyné halványsárga selyemmel bélelt várószobája, balra pedig Ferenc József zöld selyemtapétás váróterme nyílik. Ez a két, személyes királyi váró ma különbözőképpen, de mondhatni berendezve fogadja a látogatókat: a királyi váróteremben egy kisebb vasúttörténeti bemutatót láthatnak az érdeklődök, a női szakasz viszont tényleg nőies pihenőszobának, vagy mondhatni, majdhogynem szalonnak van berendezve. Gyakran tartanak itt a nagyteremben kulturális programokat is, ami örvendetes, de emiatt székek és színházi jelmezek vannak a királyi várók sarkaiba bezsúfolva, némileg stílszerűtlenül és hangulatrontóan.
Sok időt nem tudtunk itt tölteni, mert Gödöllőn meglehetősen problémás a parkolás, de még gyorsan megnéztem a Királyi Várótól pár lépésre lévő modern vasútállomást, amely kifejezett minimalizmusa ellenére vagy éppen azért(?) nagyszerűen társul neoreneszánsz szomszédjához.
A város felőli oldalon a parkolási nehézségek, a sínek felől pedig a benn álló szerelvények miatt nem sikerült az épületről igazi totálképeket készítenem.